Illúzió

A vélemények megoszlanak a dal nyújtotta élménnyel kapcsolatban... Ádi szerint ne hallgassuk, mert értelmetlen, hülyeség, bár néhol azért vicces. Hát igen, nézőpont kérdése az egész.

A valóság

Valóság...

Ez nem mehet így tovább, fel kell állítani a prioritásokat. Elsősorban anya vagyok. Másodsorban családfenntartó, és ezután jön a szerelmes nő. Az első kettő állandó, utóbbi pedig, jellegéből adódóan, ideiglenes állapot. Vagyis, azt nem tehetem meg, hogy mélységes bánatomat hagyom magamon eluralkodni, és ezért Ádival sem vagyok a régi. Ráadásul közben a munka frontján is helyt kell állnom, sőt...! Tehát, miután próbálok "elég jó" maradni anyaként, és végzem a napi rutint, esetleg lehet némi időt szánni a többire... A realitás talaján a lábaimat megvetve, erre jutottam.

Megfigyelés

Ma ilyen...

A megfigyelés folytatódik. Próbálok objektív maradni. A Megfigyelt Alany viselkedése hétfőn reggel: A találkozási helyzethez közeledve egyre idegesebb, bár ahogy látom, egész jól titkolja. A gyomrában gombóc keletkezik. Még jobban közeledve - heves szívdobogás fogja el. Rádöbben, hogy ez "biztosan azért van...", így kicsit megnyugszik.

"Áldalak búval, vigalommal..."

"Látlak, hallak és énekellek..."

Valahogy a szerelem annyira bonyolult a lelkünkben. Keresi, hogy kit találjon meg nekünk, aki elég biztonságos.

Szeretjük, amiket ő jelenít meg, amit ő képvisel, amik nekünk alapvetően tetszenek, hiányoznak, amivel harmóniában érezzük magunkat, vonzódunk ahhoz az emberhez, akinek a kisugárzása, a rezgése harmonizál velünk, akiben a szépet és az általunk vágyottakat felfedezzük, akiben látni véljük azt a fajta gyengédséget, amire vágyunk. És néha csak az érzés van, hogy kiben találunk rá éppen, az teljesen esetleges. Kiszámíthatatlan és megmagyarázhatatlan. És persze, váratlan.

Éjszaka

"Istennek tégedet felellek..."

Nem tudok írni. Régen történt már velem ilyen. Nem találom a szavakat. Vagy amiket találok, nem az, amire szükségem lenne. Talán azok nincsenek is. Nem léteznek. Ez túl van a szavakon. Pedig annyi minden gomolyog itt belül.

Cseresznyevirágzás

Cseresznyevirágzás

A szavak csak úgy vannak. Mert milyen lenne egy film szavak nélkül? Szóval, azért kellenek itt-ott. De a lényeg persze, máshol van.

Van olyan néha

Kora nyári hangulat

Van olyan néha, hogy semmilyen. Vagy szomorúság. Egy hangulat. Felhőkkel, éggel, füvekkel. Pipacsokkal. Vagy nem tudni, micsoda. Egy érzés. Hangtalan lüktetés. Valami. Vagy csak éppen hogy. Vagy épphogy csak nem. Milyen volt. Milyen lett volna. Vagy mi lenne, ha?

Tobzódás

"Úszik az éj, elúszik a nappal..."

...a mai napom:) Valójában ezt a bejegyzést szerettem volna eredetileg megalkotni, de mint már oly sokszor, most is elkalandoztam kicsit...

A klasszikusokra visszatérve, mert azért igazság szerint az az én világom, vannak még szerencsés találkozások, mint például Kányádi Sándor és a Kaláka, Balassi Bálint és Kodály Zoltán, illetve ez a kiszemelt darab.

Ha tudnám...

Tuti színek, jó kis kép

hogyan kell lejátszót beágyazni, kép nélkül, most azt tenném.
Igazából ezen a linken találtam ezt a kincset, miközben a technikai útmutatást keresgéltem - de hogy pontosan mit tanácsolnak és hogyan kellene véghezvinni, ahhoz már kevés voltam/vagyok.

Suta tarkaság

Félig-meddig, harmadig

Ami van, azt kell használni, erre kénytelen rájönni az ember bizonyos helyzetekben. Így hát, fogtam a maradékokat, és elkezdtem vele a horgolást. Bár külön-külön szépek, így együtt ezt nem mondhatnám el róluk, viszont a célnak nagyon is meg fog felelni, hűvös napokra tökéletes lesz beburkolózásra, már ha a mérete eléri a bukolónagyságot. 

Egérke-fíling

"Jaj de jó a habos sütemény..."

Százszázalékos nyersselyem. A gazdagság érintése. Ráadásul, ó, én balga lélek, nem is magamnak szánnám, hanem ajándékba, mert igazából számomra az az élvezet, amikor készül(ne). Meg persze, amikor a megajándékozott kibontja a meglepetését, és örömében szóhoz sem jut. Mert nem fog, abban biztos vagyok. Szóval, a minta már megvan, a szín is megvan, a hely is, ahonnan beszerezhetem... Ném.

Vivaldi még mindig és örökké

Egészen más, mint ami...

Nekem szép

Legalábbis nekem. És ez a jó a zenékben, főleg az idegen nyelvűekben. Ő az én kopasz énekesnőm. Persze, azóta több ismeret birtokában, kicsit más megvilágításba helyeződik ez a szókapcsolat, de ezért izgalmasabb is a számomra:)

Május van...

Május van. Kivirágzik a gesztenyelomb
körülöttem. Ölelésed szerte – bolond! –
mindenben még keresem, Kedves!

Szemeden dél-ég, viruló
felhő tova immár, vissza se tér. Nézd:
szökdös a perc, május-nap,
míg megölelsz, Kedves!

Ringass még, s visszanevess mindenben
körülöttem! Viruló ég, szerte-bolond
május van: kivirágzik a gesztenyelomb, Kedves!

Északi hangulat...

Mazuri-tóhátság

Egyszer csak megjelent a postafiókom reklámsávjában. Ez a ma esti ajándékom. Naná, hogy azonnal rákattantam:) Úgy látszik, néha a reklámok is jók valamire. Megérte, mivel erre a képre leltem.

Álmaim úticélja ugyanis. Bár eljutni nem hiszem, hogy a valóságban is fogok, így csak képekben gyönyörködöm.