Egérke-fíling

"Jaj de jó a habos sütemény..."

Százszázalékos nyersselyem. A gazdagság érintése. Ráadásul, ó, én balga lélek, nem is magamnak szánnám, hanem ajándékba, mert igazából számomra az az élvezet, amikor készül(ne). Meg persze, amikor a megajándékozott kibontja a meglepetését, és örömében szóhoz sem jut. Mert nem fog, abban biztos vagyok. Szóval, a minta már megvan, a szín is megvan, a hely is, ahonnan beszerezhetem... Ném.

Merthogy itten most csak egy fél kifli van. Ami a vacsorám. Szóval, nem a fonalakról kéne ábrándozni elsősorban. Azért elsőre még nem adtam fel, megnéztem az árat. Merthogy négy gombolyag kellene belőle. Nem valami jó egérnek lenni - néha.

De, hogy biztassam is magam, emlékezem: ma írtam. Huszonnyolc helyre. Nem vicc, tényleg:) Ebből három helyről rögtön visszaírtak a démonok. (Google tried to deliver your message, but it was rejected by the recipient domain. We recommend contacting the other email provider for further information about the cause of this error.) Szóval, én csak így hívom őket. De mégis, milyen rendesek, ők legalább válaszolnak. A másik helyről is jött válasz, az nem démon volt, élő személy. A kiadó megszűnt, már tavaly. Hát ott ne akarjak szerkesztgetni. És az utolsó, annak is örültem, őszintén mondom, hiszen manapság csodaszámba megy, ha az embernek válaszolnak egy levélre, amelyben munkát keres. Hát, most nem fog menni. Legalábbis náluk. De azért megköszöntem. Tehát öt cím letudva.

Ajjaj, ne sírjatok, angyalok, jön még a kutyára dér... Vagy valami jó kis folyóirat, akik megkeresnek, merthogy hallották már híremet, és feltétlenül velem akarnak dolgozni:) Így legyen!