Megfigyelés

Ma ilyen...

A megfigyelés folytatódik. Próbálok objektív maradni. A Megfigyelt Alany viselkedése hétfőn reggel: A találkozási helyzethez közeledve egyre idegesebb, bár ahogy látom, egész jól titkolja. A gyomrában gombóc keletkezik. Még jobban közeledve - heves szívdobogás fogja el. Rádöbben, hogy ez "biztosan azért van...", így kicsit megnyugszik.

Célszemély megpillantásakor mindenféle gondolatok futnak át az agyán. Nem tudja, milyen lehet a tekintete, mindenesetre Célszemély megjegyzi, hogy milyen klassz ma jókedvűnek látni. Megfigyelt Alany megdöbben. Jókedvűnek? Hát, itt aztán minden van, csak jókedv nem, gondolja kicsit szomorúan. Vagy talán Célszemély megpillantotta a tekintetében a Szerelmet? Ez elég valószínűtlen, de most nem tűnődik ezen tovább. A rendelkezésre álló idő alatt kihasználja a Most erejét, magába issza Célszemély jelenlétét. Még szerencse, hogy a helyzet nem ad lehetőséget semmilyen személyes megnyilvánulásra. Aztán Célszemély feltesz egy általános kérdést. Bár megtehette volna, Alanyunk nem a várt választ adta. Úgy gondolta, nem akarja magát fényezni, jobb az őszinteség, bevállalta Célszemély elutasító reakcióját. Na, ez is megvan. Nem túl biztató végszó, de a helyzet véget ér, távozni kell a színhelyről. Miután a kaput becsukta maga után, tétován tesz néhány lépést. Számba veszi a mai napon rá váró teendőket, de igazából nem nyer lelkesedést..., meg amúgy is. Nehéz ez a helyzet, annyi minden van... 

Nem forgalmas a kis utca, de a járdaszegélyen azért megáll körülnézni. Viszont körül nem néz. Csak maga elé. Torkát sírás szorongatja, szemét égeti a könny. Azonban a lüktetés a fejében erősebbnek bizonyul, így eltereli a gondolatait. Bár csak rövid időre. Próbál nem gondolkodni, ami néha sikerül, de legtöbbször nem.  Hazaérve a gép elé ül. Bámulja a monitort. Ez nem meglepő, ilyent már régebben is tapasztaltam nála. Talán valami általános megoldó stratégia a részéről? Aztán összeszedi a gondolatait, és megpróbál valamit írni, hátha az segít... Hát, reméljük!