Van olyan néha

Kora nyári hangulat

Van olyan néha, hogy semmilyen. Vagy szomorúság. Egy hangulat. Felhőkkel, éggel, füvekkel. Pipacsokkal. Vagy nem tudni, micsoda. Egy érzés. Hangtalan lüktetés. Valami. Vagy csak éppen hogy. Vagy épphogy csak nem. Milyen volt. Milyen lett volna. Vagy mi lenne, ha?



Hirtelen megszerettelek, vagy én nem is tudom…
Csak hallgatom, merészen, megtorpant bánatom.
Behunyt szememmel látom szép, fényes hajadat,
És lépteid, és téged a kék tető alatt.

Rám villan most tekinteted, és rám a mosolyod,
Ahogy nevetsz, ahogy beszélsz, vagy épp csak azt mondod…
Bár nem fogom kezed sem, és nem ölellek át,
Megőrzöm ezt a titkot és ezt a délutánt.

Mikor rájöttem arra, hogy megszerettelek,
És most nem is tudom már, hogyan nevezzelek,
Neved formálja szívem, és úgy gondollak én,
Ahogy napot, a fákat a rét, a domb, a szél…