Ujjgyakorlatozások

Velem mindig csodadolgok történnek:) Most például az, hogy "pallér" lehetek egy írócsoportban, egy kedves barátom ötletének köszönhetően (jutott is eszembe Csokonai Vitéz Mihály életének egy részlete a kollégiumi önképzőkörről:), így már két napja ennek bűvöletében élek... Furcsa, kettős érzés volt belekezdeni, egyrészt izgalmas kihívásnak tűnt, másrészt viszont ez a "vezető szerep" nem igazán illik a személyiségemhez, így kicsit tartottam is tőle. Viszont Hédivel már hosszabb ideje együtt munkálkodtunk, és úgy tűnik, ez a másfajta közös dolog is nagyon bejön nekünk, így vállvetve...

Sapka és madártej...

Csodálatos nyakmelegítő

Biztosan tudjátok, hogy az egész dolog a nyakmelegítő-mizériámmal kezdődött...

Mivel a vajszínű gombolyagból mindössze kettő volt készleten, a biztonság kedvéért választottam hozzá egy sárgát. És ahogy itthon nézegettem, egyfolytában a madártej képe volt előttem. Szinte éreztem az ízét is, ami azért is furcsa, mert kb. száz éve nem ettem már madártejet (bár mindig is a kedvenceim között volt). Úgyhogy természetesen a kötés közben sem hagyott nyugodni a gondolat, addig-addig, amíg egy szép péntek délutánon összehoztam. (Nyamm!) A feledhetetlen ízélmény megtette a hatását...

Első Közös Zserbónk és Tsai Emlékére

Az én kis diótörőm

Igazából egyénileg is az első volt, de az most fontos, hogy közös. Viszont olyan jól sikerült, hogy hamarosan meg kellett ismételni, úgyhogy újráztam:) Mindezek örömére most már úgy illik, hogy a magam számára is megörökítsem a pontos elkészítést, mielőtt még a feledés teljes homályába merülne...
Tehát ez most egy rendhagyó bejegyzés lesz, azt is mondhatnám, olyan JAD-féleség:)

Befed ez a kék ég...

Befed ez a kék ég, ha nem fed koporsó,
Órám tisztességes csak légyen utolsó.
Akár farkas, akár emésszen meg holló,
Mindenütt felyül ég, a föld lészen alsó.

(Zrínyi Miklós)

Az egyetlen igazság

Kedvesség-bumeráng

"A végtelen SZERETET az egyetlen igazság, minden más csak illúzió."

Szeretnél segítséget a nehéz időszakokban? A jelen és jövő (pillanatnyilag nehéz) időszakában a mentőöv tényleg belül található, ...a szívünkben. És ez nagyon igaz!

Oly szép a téli jégvilág...

A hóban alvó dombok...

Három teljes napig volt nálunk iszonyat nagy köd, zúzmara és társai... Eszembe jutott erről egy kósza dallam, némi szövegfoszlánnyal, és nem tudtam szabadulni tőle. Egy napig dúdolgattam magamban, a szövegét azonban hasztalan kerestem az emlékeim között. Aztán a kezdő sora is kiesett a fejemből...

Péntek reggeli fíling

Mit is mondhatnék...

Mennyi mindent ki tud fejezni egy-egy gesztus, egy arc...

Ma reggel ajándékba kaptam ezt a zenét, és azonnal szíven talált. Bár ismerős volt valahonnan. A filmet is láttam, ezer évvel ezelőtt, úgyhogy már azt sem tudom, milyen hatással volt rám, de most ez a fénykép olyan megható nekem. Csak így önmagában, kiszakítva eredeti környezetéből, bármi is legyen az... Szeretem azt, ami szavak nélkül beszél, és ez nagyon sokat mond - de hogy mit, azt a szavak nem tudják.

Érdekes paradoxon ez bennem, hiszen szavakkal dolgozom, a szavak bűvöletében és világában élek, jó barátaim ők. És mégis, itt van ez a látszólagos ellentmondás. És olyan jó ez így... Talán ettől is kerekebb a világom.

KicsiKirályfi és egyéb édességek

A Macikirályság ura

Hova is "szaladjon" egy anya, akinek a gyermeke hajnali fél hétkor a sötét előszobában való jó néhány perces szöszmötölés után pizsamás királyfiként jelenik meg, stílusosan "Freedom" felirattal... szinte már csak a fehér paripa hiányzott alóla:) Hát persze, hogy azonnal előkaptam a fényképezőgépet, s talán a kicsit sem meglepő lelkesedésemet látva, Őkirályfisága kivételesen méltóztatott megengedélyezni a vakuvillogtatást is:)

Lélek-rajz

A képek...
elmondják az elmondhatatlant

vagy inkább a lélek rajza. Rajz a lélekről. Hogyan lehet lerajzolni a lelket, merülhet fel a kérdés a racionálisabban gondolkodó gondolkodókban... Nos, ezt idáig én sem nagyon tudtam, de egy - immár megszokott - különös véletlen folytán alkalmam volt megtapasztalni, hogy lehet. Sőt, nagyon is...

... és újra a csend

Az én csendem most...

Mostanság kevés helyet hagytam az ihletnek, azt is mondhatnám, még ihleni sincs időm:) De ez valójában szomorú... Viszont szomorkodni sincs időm, főleg ilyesmin, úgyhogy mivel semmi időm, most is csak gyorsan megírom ezt a bejegyzést, mert ezt nem lehet kihagyni.

"Egyszer kábé este hatkor..."

Egyszer egy bús éjféltájon, míg borongtam zsongva, fájón
S furcsa könyvek altatgattak, holt mesékből vén bazár,
Lankadt főm már le-ledobbant, mikor ím valami koppant,
Künn az ajtón mintha roppant halkan roppanna a zár,
"Vendég lesz az", így tűnődtem, "azért roppan künn a zár,
Az lesz, más ki lenne már?" [...]

Olvashatjuk Tóth Árpád bravúros fordításában a híres klasszikus kezdősorait.
(És aki nosztalgiázni szeretne, itt találja a teljes verset.)
Ugyanis a többit elhallgatom, mert engem most nem Poe eredetije dobott föl, hanem... ki más, mint Varró Dániel, aki egy őszi napon únatkozott:) 

Nekem úgy tűnik, ez elég hasznos únalom volt...