A szeretet... sokféle

...

Bölcsebbnek gondolván magamat ma, mint néhány éve, vagy akár tegnap előtt, talán így fordíthatnám le a helyzetet a magam számára. Ha nem akarok ítélkezni... Csak annak fogom fel, ami. Mert elszomorítani nem szomorít el, mégis furcsa kicsit most már tudni a lényeget. Azt is mondhatnám, ez a rádöbbenés tétovasága...

Boldog új évet!

KATT A KÉPRE!
Ha kidurrant az összes lufi, indulhat a tűzijáték!
(Szintén) gyerekeknek jó mulatság:)

Süssünk, süssünk valamit...

A tárgyalások folytatódnak...

Vagy most aktuálisan azt is mondhatnám: és de jó annak, aki ezt megteheti, mert amit sütött, meg is eheti...

Én ugyanis pont egy randa vírust győzködök éppen, hogy ne bántsuk már egymást, legyen mindenkinek jó:) Az előző éjszakámat úgyis egészen elrontotta.

Hatévesek lettünk

Egyesztendős voltam, épp hogy elindultam.
Aztán kettő lettem, épp megszülettem.
Három évet éltem. Én voltam? Nem értem,
Négyesztendős múltam, s nem volt semmi múltam.
Évem száma öt lett, nem volt bennem ötlet.
De most hatéves vagyok és okos vagyok nagyon-nagyon.
Így azt hiszem, ezt a kort már soha-soha el nem hagyom.

(A.A.Milne)

Az én blogkarácsonyom...

Minden Kedves Olvasómnak boldog karácsonyt és kellemes ünnepeket kívánok! 

Köszönöm, Nektek, akik sokszor nyilvánvalóan és ismerősként, és Nektek is, akik láthatatlanul és ismeretlenül is velem voltatok ebben az évben, örömökben és néha bánatokban, szép pillanatokban és vidámságokban...

Szeretettel:

Egy kattintás a képre...

Metamorfózis - sállal

Sálszerűség, gombbal:)

avagy tervek és megvalósulás: a nyakmelegítő átalakulása:)

Adott volt a megajándékozandó személy, a szín, jött hozzá egy gombolyag fonal az aktuális választékból,  és volt egy tervem, miszerint a már múltkor megismert Csodálatos Nyakmelegítő névre keresztelt darabból újrázok. Azonban mikor a fonalösszetétel nyilvánvalóvá vált előttem, kicsit visszarettentem, aztán, más elképzelés teljes hiányában, azonnal nekiláttam valami egyszerű és nagyszerű mintát keresni...

Becsapós emlék

Egyedül mentem, mindig egyedül...

Máig előttem van a kép, ahogy ültem mellette az autóban, éppen a pirosnál várakoztunk. Meleg tenyere nyugalmat adott, mégis volt valami a levegőben. Valami nyugtalanító. Váljak el, kérdezte. Nem, dehogy, mondtam, elég kevés meggyőződéssel, de csak mert ő sem komolyan gondolta. Teljesen fölösleges volt megkérdeznie, ez egy meddő téma lett volna köztünk. Úgysem vált volna. Hiszen ő is csak hol volt, hol nem volt, és én neki.

Ujjgyakorlatozások

Velem mindig csodadolgok történnek:) Most például az, hogy "pallér" lehetek egy írócsoportban, egy kedves barátom ötletének köszönhetően (jutott is eszembe Csokonai Vitéz Mihály életének egy részlete a kollégiumi önképzőkörről:), így már két napja ennek bűvöletében élek... Furcsa, kettős érzés volt belekezdeni, egyrészt izgalmas kihívásnak tűnt, másrészt viszont ez a "vezető szerep" nem igazán illik a személyiségemhez, így kicsit tartottam is tőle. Viszont Hédivel már hosszabb ideje együtt munkálkodtunk, és úgy tűnik, ez a másfajta közös dolog is nagyon bejön nekünk, így vállvetve...

Sapka és madártej...

Csodálatos nyakmelegítő

Biztosan tudjátok, hogy az egész dolog a nyakmelegítő-mizériámmal kezdődött...

Mivel a vajszínű gombolyagból mindössze kettő volt készleten, a biztonság kedvéért választottam hozzá egy sárgát. És ahogy itthon nézegettem, egyfolytában a madártej képe volt előttem. Szinte éreztem az ízét is, ami azért is furcsa, mert kb. száz éve nem ettem már madártejet (bár mindig is a kedvenceim között volt). Úgyhogy természetesen a kötés közben sem hagyott nyugodni a gondolat, addig-addig, amíg egy szép péntek délutánon összehoztam. (Nyamm!) A feledhetetlen ízélmény megtette a hatását...

Első Közös Zserbónk és Tsai Emlékére

Az én kis diótörőm

Igazából egyénileg is az első volt, de az most fontos, hogy közös. Viszont olyan jól sikerült, hogy hamarosan meg kellett ismételni, úgyhogy újráztam:) Mindezek örömére most már úgy illik, hogy a magam számára is megörökítsem a pontos elkészítést, mielőtt még a feledés teljes homályába merülne...
Tehát ez most egy rendhagyó bejegyzés lesz, azt is mondhatnám, olyan JAD-féleség:)

Befed ez a kék ég...

Befed ez a kék ég, ha nem fed koporsó,
Órám tisztességes csak légyen utolsó.
Akár farkas, akár emésszen meg holló,
Mindenütt felyül ég, a föld lészen alsó.

(Zrínyi Miklós)

Az egyetlen igazság

Kedvesség-bumeráng

"A végtelen SZERETET az egyetlen igazság, minden más csak illúzió."

Szeretnél segítséget a nehéz időszakokban? A jelen és jövő (pillanatnyilag nehéz) időszakában a mentőöv tényleg belül található, ...a szívünkben. És ez nagyon igaz!

Oly szép a téli jégvilág...

A hóban alvó dombok...

Három teljes napig volt nálunk iszonyat nagy köd, zúzmara és társai... Eszembe jutott erről egy kósza dallam, némi szövegfoszlánnyal, és nem tudtam szabadulni tőle. Egy napig dúdolgattam magamban, a szövegét azonban hasztalan kerestem az emlékeim között. Aztán a kezdő sora is kiesett a fejemből...

Péntek reggeli fíling

Mit is mondhatnék...

Mennyi mindent ki tud fejezni egy-egy gesztus, egy arc...

Ma reggel ajándékba kaptam ezt a zenét, és azonnal szíven talált. Bár ismerős volt valahonnan. A filmet is láttam, ezer évvel ezelőtt, úgyhogy már azt sem tudom, milyen hatással volt rám, de most ez a fénykép olyan megható nekem. Csak így önmagában, kiszakítva eredeti környezetéből, bármi is legyen az... Szeretem azt, ami szavak nélkül beszél, és ez nagyon sokat mond - de hogy mit, azt a szavak nem tudják.

Érdekes paradoxon ez bennem, hiszen szavakkal dolgozom, a szavak bűvöletében és világában élek, jó barátaim ők. És mégis, itt van ez a látszólagos ellentmondás. És olyan jó ez így... Talán ettől is kerekebb a világom.

KicsiKirályfi és egyéb édességek

A Macikirályság ura

Hova is "szaladjon" egy anya, akinek a gyermeke hajnali fél hétkor a sötét előszobában való jó néhány perces szöszmötölés után pizsamás királyfiként jelenik meg, stílusosan "Freedom" felirattal... szinte már csak a fehér paripa hiányzott alóla:) Hát persze, hogy azonnal előkaptam a fényképezőgépet, s talán a kicsit sem meglepő lelkesedésemet látva, Őkirályfisága kivételesen méltóztatott megengedélyezni a vakuvillogtatást is:)

Lélek-rajz

A képek...
elmondják az elmondhatatlant

vagy inkább a lélek rajza. Rajz a lélekről. Hogyan lehet lerajzolni a lelket, merülhet fel a kérdés a racionálisabban gondolkodó gondolkodókban... Nos, ezt idáig én sem nagyon tudtam, de egy - immár megszokott - különös véletlen folytán alkalmam volt megtapasztalni, hogy lehet. Sőt, nagyon is...

... és újra a csend

Az én csendem most...

Mostanság kevés helyet hagytam az ihletnek, azt is mondhatnám, még ihleni sincs időm:) De ez valójában szomorú... Viszont szomorkodni sincs időm, főleg ilyesmin, úgyhogy mivel semmi időm, most is csak gyorsan megírom ezt a bejegyzést, mert ezt nem lehet kihagyni.

"Egyszer kábé este hatkor..."

Egyszer egy bús éjféltájon, míg borongtam zsongva, fájón
S furcsa könyvek altatgattak, holt mesékből vén bazár,
Lankadt főm már le-ledobbant, mikor ím valami koppant,
Künn az ajtón mintha roppant halkan roppanna a zár,
"Vendég lesz az", így tűnődtem, "azért roppan künn a zár,
Az lesz, más ki lenne már?" [...]

Olvashatjuk Tóth Árpád bravúros fordításában a híres klasszikus kezdősorait.
(És aki nosztalgiázni szeretne, itt találja a teljes verset.)
Ugyanis a többit elhallgatom, mert engem most nem Poe eredetije dobott föl, hanem... ki más, mint Varró Dániel, aki egy őszi napon únatkozott:) 

Nekem úgy tűnik, ez elég hasznos únalom volt...

Egy gondolat a kreativitásról

"A kreativitásban az a szép,
hogy nincsenek határok."

"Meg kell tanulnunk érzékelni és megfigyelni azt a bizonyos szikrát, ami az elménkből kipattan, ez ugyanis több mint a bölcsek és költők véleményének visszatükrözése. Ám nagyon sokszor figyelmen kívül hagyjuk ezeket a gondolatokat, csupán mert mi alkottuk őket.

Egy szép őszi délután

Kötőtűkkel a kezemben

Sapka földi űrhajósoknak

(is) fordulok elő mostanság, ugyanis a nagy sapkakészítési lázban egy új ötlet rohant meg hirtelen, ami rögvest régóta (és méltatlanul) a szekrényben szunnyadó kötőtűim előkotorászására indított. 

Igazából minden a "mackókkal" kezdődött, amiről majd egy másik bejegyzés során adok számot, most viszont egy kép kapcsán ragadtam billentyűzetet...

A ragaszkodás fájdalma

Akár csak egy szép pillanat...

"A tudat nyitottságának és végtelen terének felismerése a lét igaz természete. Ez a felismerés a bölcsesség, amelyet akadályoz a vágy, más néven a ragaszkodás.

Leszel párom ebédnél?

Ilyenek voltunk...
Mikus és Gyöjsze

Ez volt a klasszikus mondat, amit nem lehetett elég korán mondani, nehogy aztán az ember lemaradjon, ezért én, ha észbe kaptam, már mindjárt iskolába menet, reggel feltettem a kérdést. Biztosra mentem, mert muszáj volt...

Horác

"Zordon fergetegek rejtik el a napot"

"Holnappal ne törődj, messze ne álmodozz,
Légy víg, légy te okos, míg lehet, élj s örülj.
Míg szólunk, az idő hirtelen elrepül,
Mint a nyíl s zuhogó patak."

Közelítő tél

"Hervad már ligetünk, s díszei hullanak..."

Sokszor elgondolkodtam már azon, milyen jó lett volna személyesen ismerni, hovatovább, közeli kapcsolatban "volni" olyan nagy művészekkel, akik személyesen elvarázsolnak az alkotásukkal. Mint például, Vivaldi, hogy csak legnagyobb kedvencemet említsem, természetesen gondolatban megkövetve a többieket, most név nélkül... 

Bodzalevél száll

Ki minek gondol, az vagyok annak

"Mint tükröd, vagyok..."

Nagy Weöres-rajongóként magam is megdöbbentem, hogy ezt a verset nem ismertem eddig, de talán nem véletlen.
Régebben biztosan egészen másképp értelmeztem volna, így most jött el az ő ideje...

Húú!

Abszolút jelenlét

Szeretem kihasználni néha hátrányos tulajdonságaim előnyét, mint ahogy ma is történt:) Erre a boldog délutánra is így emlékezem vissza, amidőn egy hajnalban lelt ötletet rögvest délután meg is valósítottunk, és számomra a vártnál is jobban sikerült és csodás élményt adott.

Gasztrobűnök (2)

Ő talán még nem tudja,
de éppen a végzete felé masírozik...

Meztelen Torta Álruhában, avagy 
újabb gasztrobűnözési kalandjaim

Először nagyon lelkes voltam, aztán egyáltalán nem, aztán most meg mégis. Mármint a bejegyzés közzétételével vagy megírásával kapcsolatban. Megint az jutott eszembe, hogy ilyent úgysem lehet máshol olvasni, de mint tudjuk, nem vagyok gasztroblogger, úgyhogy ez bele fog itt nálam férni:)

Jelenlét (2)

"Az elme nem ismerheti meg a fát..."

Csodálatos egybeesés esett meg ismét. Megtalált a téma egy csatornán keresztül, így alkalmam nyílik a szakrális test felébresztésének témakörével behatóbban foglalkozni, és egy napra rá pedig egy másik csatornán érkezett ez a videó. Hihetetlen, de bár egészen eltérő az előadásmód, a kettő lényege az én olvasatomban egy és ugyanaz.

A jelenlét

A jelenlét

Eckhart Tolle  

Az örökkévaló megérintése c. előadássorozat
- részlet -

Szösz néne

Ellenállhatatlan!

Szemezgetek már egy ideje ezzel a könyvvel, mióta egyszer véletlenül a kezembe került, mert kicsit sem meglepő módon, már elsőre elvarázsolt. Most pedig, hogy a Szösz néne c. részletével is megismerkedtem, teljesen biztos, hogy mindez számomra az ellenállhatatlan kategóriába tartozik, és maximális melatonin-szint növelő:) Kéne egy-két ilyen bravúros elme ide a közelembe, és többé tutira sose sírnék bánatomban! 

A szimatoló öszvérnél már teljesen kész voltam, pedig az még csak az eleje:)

Százszázalék

Retrosapi 0922

Ha régi, egyenként borzasztó színű és fogású fonalak egymás mellé kerülnek, még akár valami csoda is kikerekedhet belőlük:)
Amidőn a fonalas láda mélyéről előkerült szörnyedvényeknek első látásra már éppen a jótékony célra való felajánlását fontolgattam, hirtelen kipattant a szikra! Ráadásul, valamiért szimpatikussá váltak a vékonyabb típusú fonalak egy ideje, úgyhogy gyorsan nekiugrottam, persze minden mást jól félretéve, egy amolyan ősz eleji kis sapkának. Szintidő: két nap, és ez nálam szuper teljesítmény:)

Gasztrobűnök

Kép szöveg nélkül...

Íme, az egyes számú "bűn". Előrelátó elnevezésem oka, hogy felkészülök, magamat ismerve, lehet, hogy lesz még több is:) Írhatnám azt is, hogy kép szöveg nélkül, vagy miért is ne... Bár az újdonság erejével hatott rám, a címben olvasható kifejezést nem én találtam fel, sőt, a képkeresőben egy értékes recept is akadt, 5 perces bögrés süti fedőnév alatt:)

Egy Gallától...

"Egek Ura, mama fura..."

Jaj, de rég kerestem már ezt a felvételt! Annak idején könnyesre röhögtem magam rajta, de sajnos, csak foszlányok maradtak meg emlékeimben a fergeteges szókavalkádból. A szöveg külön nem volt meg, ezért megpróbáltam leírni (nem biztos, hogy teljesen pontos), szerintem bravúros, de ezen nem is csodálkozom, egy Gallától:)

Szocializáció

Avagy a játszótér és én...

Lehet az ilyesmi normális vagy nem normális? Ha nincsenek köz- és önromboló devianciák, muszáj mindenkinek az átlag kategóriába gyömöszölődni?

Készülődés...

...

Ádi ma este számvetést készített, és felsorolta a várható ajándékokat. Ami szerinte fontos lehet számomra egy születésnap alkalmából. Bár még nem tartunk egészen ott, ő már készülődik:)

Különleges ősz

Állítólag különleges ősz vár ránk idén. Különleges napok és különleges energiák segítenek, hogy a még mélyen megbújó fájdalmakat, szomorúságokat, netalántán haragot és hasonló dolgokat elengedjük. 

S mert minden mindennel összefügg, és mindennek a fenntartója a Szeretet, talán ezt a gyakorlatot sem véletlenül találtam.

Újabb felfedezések és hexagon másképp

Végre, igazi hatszögformája van!

Akinek már van valamelyes horgolási tapasztalata, az igazából maga is kitalálhat variációkat különböző minták létrehozására, még ha nem is kimondottan tervezői adottságokkal megáldott, ez a szubjektív és sajátélményű felfedezésem a mai nap reggelén.

Megpróbáltam leírni...

A "bűnös" darab

Hát persze, hogy visszabontottam, újra kellett kezdeni az egészet, mert a sejtéseim beigazolódtak a hibát illetően. De az első darabot meghagytam azért, hiszen a hiba nem olyan feltűnő benne, viszont segített rávilágítani a lényegre.

Valamit valamiért?

BlueBunny, FaveCrafts.com

Talán ott kellene kezdenem, hogy Ádi nem túlságosan rajongott a plüssök és hasonló lények iránt, mint ahogy arról már a Mimiről szóló bejegyzésben egyszer meg is emlékeztem. Egy ideje azonban kezd kicsit megszelídülni e tekintetben,  mostanában Kittivel azt játsszák, hogy az összes itthon fellelhető lényt az ágyra pakolják, könyvek és más játékok társaságában, és a "gyerekeikkel" utaznak mindenféle járművön, mindenféle kalandok közepette.

A rejtőzködő

Lucy így mutatja

Nagy lendülettel vágtam neki a készítésnek, mert végre egymásra találtak a színek és a minta. Valóban tetszik, nem hiába, az én dizájnerem ajándéka:) Az ilyenekkel tényleg egy csoda dolgozni, ahogy a színek egymással való találkozása újra és újra arra sarkall, hogy folytassam, folytassam.

Azonban már a másodiknál elakadtam...

Red Heart Baby, az új kedvenc

Az egyik lelőhely...

Most, hogy ezzel dolgozom, jól megszerettem. A Crobaktusomat ötös horgolótűvel készítem, és bár számtalanszor vissza kellett bontanom, a fonalam bírja a gyűrődést, nem sértődött meg, és továbbra is szépen lehet vele folytatni a munkát. Ezen kívül, a fogása számomra valami mesés...

Crobaktus, az meg mi a szösz?

Timmimama alkotása a befutó nálam

Nem ismertem, de nagyon megtetszett ennek a sálnak a formája, olyan igazi... Eleinte azonban csak kötött verziókat láttam. És valamiért a kötés az nekem most nem annyira. Pedig vannak csodaszép és pihepuhák, én az olyan fonalakból is most inkább a horgolást tudnám elképzelni a kezeim között.

Az idei nyár is...

Nyárvégi hangulat

... lassanként elenyészik. Esténként már érzem néha a közelgő ősz hűvös illatát. És most nem vagyok szomorú. 

Régebben egészen letargiába döntött augusztus utolsó két hete, de talán valahogy már megbarátkoztam az ősz közeledtével. Még nincs vége az évnek, nyár végén mégis mindig úgy szoktam érezni, hogy valami véget ér. Vajon most mi lesz az?

Mi lesz ebből?

Most akkor hogyan is?

Avagy: sajátélmény-beszámoló első nagyinégyzet-kalandomról

A fényképekkel nagyon-nagyon rég adós vagyok, így nem mondok újat azzal, hogy készülődöm... :) (Csak még ki kell gondolni valami jó kis koncepciót.) Nyár végéig mindenképpen, ez pedig a számomra szeptember elsejével fog elkövetkezni. Most viszont kénytelen vagyok kivételt tenni...

Poncsó, nyakmelegítő, boleró

Poncsó Nesztus képtárából

Ezt a háromfajta elnevezést találtam arra a bizonyos dologra... Bár a boleró nevű ruhadarabot én eddig más formátumban ismertem, a funkciót tekintve mégis helytálló lehet a társítás. 

Mivel esélyes lesz valamikor a jövőben, hogy magam is ilyesfélének kezdjek neki, összegyűjtögetem, amit erről szerintem megnézni érdemes.

A gobelin, a rák és a horgolás

Gobelinhorgolás, by Carol Ventura

Az utóbbi időben nagyon felbátorodtam, aminek köszönhetően a FaveCrafts Quick and Crafty nevű helyről kaptam egy hírlevelet, sok-sok ingyenes mintával. Úgyhogy, nem állhattam meg a böngészést, így akadtam rá erre a meggyőző cicásra.

Szeretünk, Nagyinégyzet!

Szemüvegtok, például

Lehet belőle takaró, mamusz, párnahuzat, poncsó, táska, ruha... vagy bármi (például... jaj, de nehéz volt választani!), amit az alkotó fantáziája [...] csak elbír. Őszintén szólva, magam is ilyesfélével kezdtem horgolási tevékenykedéseimet, és legnagyobb örömömre, rögtön sikerélménnyel szolgált. (Persze, vastag tűvel és vastag fonallal.)