Egy különleges nap különleges éjszakája

Monday, Monday...

Ha tudnék, most biztos írnék valami szépet, egy szép érzésről, de azt hiszem, nem tudok. Csak rátaláltam egy-két zenére, és tök boldog vagyok tőle:) Pedig van pár nyomasztó dolog, idegőrlő várakozás, mégis, ma a csodák fontosabbak voltak. És a mai nap is, mint az összes többi, minden lehúzás ellenére, mert juszt se hagyom magam, tényleg különleges:)

További titkok...

Blog, amely
mosolyt ajándékoz

Éppen a napokban gondolkodtam el ezen a díjas dolgon. És nyugtáztam magamban, hogy kedves gesztus, de nem baj, ha én kimaradok belőle. Ugyan, ki adna nekem díjat? És vajon mire? 

Erre tessék! Másnap, vagyis éppen ma érkezett a díjam, az első blog-díjam, Mrs Yarnarttól. Ráadásul számomra nagyon kedves szavak kíséretében, ami, vagyis hát az egész, úgy, ahogy van, igazán jólesett.

Sima, sima, ráhajt, összeköt...

A mintáért katt a képre.
A fordítás Eszter munkája, köszönet érte!

Természetesen engem is megfertőzött a vészesen terjedő Maluka-láz, így hát elhatároztam, hogy lesz ami lesz, most már itt az idő, hogy valamiféle csipkeszerűségre hasonlító mintadarabbal komolyan próbálkozzam.

Egy percre megfogni, ami örök

"Mint aki a sínek közé esett..."

Kosztolányi verse mindig elvarázsolt engem, akárhányszor jött szembe velem életem során. És milyen érdekes, hogy mindig más miatt... "Egy percre megfogom, ami örök..." Most ez a sor érintett meg, a többitől talán egészen elvonatkoztatva is, és azt hiszem, ez a lényeg.

"Hajka"

Az én Hajkám, "belül"-nézetből

Egyáltalán nem találó név, ráadásul, nem is kreatív, nekem mégis tetszik:) mert azt mégsem írhattam, hogy sappánt. Így lett a hajpánt és sapka házasságából hajka. Bocsánat: Hajka:)

Végül is, amolyan önmagához képest is amorf képződmény, egy régebben látott ötlet felhasználásával, kicsit variálva: hajgumi, kötés, horgolás...

Szigorú, gonosz anya!

Szomorúan hegedül...

Mert néha tényleg így érzem magam, hogy én vagyok a világ leggonoszabb és legszigorúbb anyukája. Úgyhogy végül ma is betelt egyszer a pohár. 

Pedig tudom, sok helyen van, hogy az anyák a "Parancs"ok. Csakhogy, én nem annyira szeretek parancs lenni. Hiszen úgyis egyedül vagyok, és viszem a balhékat, és szigorkodok meg minden, de az, hogy még apát is nekem kell kordában tartanom, néha mindig beteszi a kaput. Persze, ezt nem teljesen szó szerint kell érteni, de sajnos, az a helyzet, hogy már csak azért sem tudnék együtt élni vele, mert a dupla nadrág egyáltalán nem fér rám! 

A csodával határos mód

Réges-régen, messze-messze...

- avagy: a csőkötés, a befejezés – és én:)

Ismét valami, amit (soha) nem adtam fel! Addig, addig, addig... próbálkoztam, a végén már kicsit dühösen és nagyon a végletekig elszántan, amíg végül a törekvéseimet siker koronázta:))) Sikerült ugyanis befejeznem a csőkötést! Juhééééééééj:)

Játszani, játszani...

Mert mi is a jó a játékban? Az, hogy simán lehet öncélú:) A játék kedvéért játszom, játszom a szavakkal és a hangokkal, ahogy nagy kedvencem, Weöres Sándor is tette... Ez az alkotása is az egyik örök szívcsücsök nálam. Emlékszem, amikor először rátaláltam, nem hagyott nyugodni, legépeltem magamnak a kis táskaírógéppel, és a papírt mindig magamnál hordoztam.

Jöjjünk elő a mákkal – a csontritkulás ellen

Ahogy tegnap ígértem, egy másik levélből, ma következzen valami finomság... :)

Schirilla György természetgyógyászként csontritkulásra egy maga által kreált mákreceptet ajánlott, ami egyszerűen elkészíthető, és még finom is!

Ízületi kopás kezelése népi gyógymóddal

Az új év első napjain valahogy összegyűltek a postaládámban az egészségmegőrzésre vonatkozó jó tanácsok, levelek. Ezekből szeretnék most szemezgetni, és a leghasznosabbnak tartottakat sorjában megosztani Veletek. Elsőként egy rövid levél tartalma, amelyben Domján László az ízületi kopás kezelésére ad egy saját maga által kipróbáltan bevált népi gyógymódot.