Várnai Zseni: Csodálatos

Várnai Zseni

"A gyerekem az életemnek mása,
ő én vagyok, de mégis Ő maga.
Csodáltam őt, amikor járni kezdett,
mikor kibuggyant legelső szava,
s hogy egyre nőtt, akkor már félni kezdtem:
lehetséges, hogy Ő még Én vagyok?
s mikor benne is képek szárnyasodtak,
akkor éreztem, hogy már elhagyott."

Szabó Lőrinc: Párbeszéd

Félek, Atyám – úgy zúgnak a harangok!
fiatal tükrömet rontja az árny is, a fény is!…
Ne félj, fiam – téged hívnak a harangok,
te vagy a tükör, te vagy az árny is, a fény is.

Félek, Atyám – megtörtem a harcban, a hitben,
és éhes sárkányok elé ejtem a kardot!…
Ne félj, fiam – megtartalak a harcban, a hitben,
s karommal égig emeled azt a kardot.

Mit ér az ember, mit a vágy meg az önvád,
mit ér törékeny szavam az őrült viharban?…
Ne félj, fiam – az a kín, az a vágy, az az önvád
téged tisztít örök-kék égbolttá a viharban!

Akit az istenek szeretnek

Gyerekeskedés:)

A legaranyosabb kislány te vagy, anya! - ezt mondta Ádi tegnap este. Mivel emlékeim szerint kislány már régen voltam, próbáltam érvelni a korommal, mondván, hogy inkább néni vagyok, ő  azonban meggyőzött, mint mindig, vagyis mostanában már egyre többször. Azt mondta, értem a viccet (az ő vicceit), bolondozok és ilyesmik. Egyszóval, úgy viselkedem, mint egy gyerek. Ez a kiejelentés más körülmények között talán nem válna a javamra, ám az ő szájából mindenképp a legnagyobb dicséret anyai lényegemet tekintve:)

Az eszmélés...

Az eszmélés lassan, de biztosan, végtelen csendben, derűsen történik. Környezeted megzavarhatja, de meg nem szakíthatja mindezt. Lassan lehiggadsz, megnyugszol. Kitisztulnak gondolataid, vágyaid, hatalmas béke önt el. Megvilágosodsz.

Felismerés

Ha fiatalabb koromban mondott volna valaki hasonlókat, biztosan nem hittem volna neki. Viszont elteltek az évek, és szereztem néhány tapasztalatot. Ma már azt mondom, igen, ez így van. Persze, nem mindenkivel, de velem biztosan, mert éltem már át ilyesmit.