A szeretet... sokféle

...

Bölcsebbnek gondolván magamat ma, mint néhány éve, vagy akár tegnap előtt, talán így fordíthatnám le a helyzetet a magam számára. Ha nem akarok ítélkezni... Csak annak fogom fel, ami. Mert elszomorítani nem szomorít el, mégis furcsa kicsit most már tudni a lényeget. Azt is mondhatnám, ez a rádöbbenés tétovasága...

Boldog új évet!

KATT A KÉPRE!
Ha kidurrant az összes lufi, indulhat a tűzijáték!
(Szintén) gyerekeknek jó mulatság:)

Süssünk, süssünk valamit...

A tárgyalások folytatódnak...

Vagy most aktuálisan azt is mondhatnám: és de jó annak, aki ezt megteheti, mert amit sütött, meg is eheti...

Én ugyanis pont egy randa vírust győzködök éppen, hogy ne bántsuk már egymást, legyen mindenkinek jó:) Az előző éjszakámat úgyis egészen elrontotta.

Hatévesek lettünk

Egyesztendős voltam, épp hogy elindultam.
Aztán kettő lettem, épp megszülettem.
Három évet éltem. Én voltam? Nem értem,
Négyesztendős múltam, s nem volt semmi múltam.
Évem száma öt lett, nem volt bennem ötlet.
De most hatéves vagyok és okos vagyok nagyon-nagyon.
Így azt hiszem, ezt a kort már soha-soha el nem hagyom.

(A.A.Milne)

Az én blogkarácsonyom...

Minden Kedves Olvasómnak boldog karácsonyt és kellemes ünnepeket kívánok! 

Köszönöm, Nektek, akik sokszor nyilvánvalóan és ismerősként, és Nektek is, akik láthatatlanul és ismeretlenül is velem voltatok ebben az évben, örömökben és néha bánatokban, szép pillanatokban és vidámságokban...

Szeretettel:

Egy kattintás a képre...

Metamorfózis - sállal

Sálszerűség, gombbal:)

avagy tervek és megvalósulás: a nyakmelegítő átalakulása:)

Adott volt a megajándékozandó személy, a szín, jött hozzá egy gombolyag fonal az aktuális választékból,  és volt egy tervem, miszerint a már múltkor megismert Csodálatos Nyakmelegítő névre keresztelt darabból újrázok. Azonban mikor a fonalösszetétel nyilvánvalóvá vált előttem, kicsit visszarettentem, aztán, más elképzelés teljes hiányában, azonnal nekiláttam valami egyszerű és nagyszerű mintát keresni...

Becsapós emlék

Egyedül mentem, mindig egyedül...

Máig előttem van a kép, ahogy ültem mellette az autóban, éppen a pirosnál várakoztunk. Meleg tenyere nyugalmat adott, mégis volt valami a levegőben. Valami nyugtalanító. Váljak el, kérdezte. Nem, dehogy, mondtam, elég kevés meggyőződéssel, de csak mert ő sem komolyan gondolta. Teljesen fölösleges volt megkérdeznie, ez egy meddő téma lett volna köztünk. Úgysem vált volna. Hiszen ő is csak hol volt, hol nem volt, és én neki.