Crobaktus, az meg mi a szösz?

Timmimama alkotása a befutó nálam

Nem ismertem, de nagyon megtetszett ennek a sálnak a formája, olyan igazi... Eleinte azonban csak kötött verziókat láttam. És valamiért a kötés az nekem most nem annyira. Pedig vannak csodaszép és pihepuhák, én az olyan fonalakból is most inkább a horgolást tudnám elképzelni a kezeim között.

Viszont Amanda alkotása inspirálóan hatott rám, úgyhogy ráálltam a témára... És Martha oldalán megtaláltam a nekem valót: valahogy úgy vettem ki, hogy "feltalálta" a baktus horgolt változatát is, és linket adott a Ravelryre, ahol szebbnél szebb horgolt baktusokra bukkantam. 

Persze, így már a név is adja magát, és szerintem nagyon jópofa:)

Azért a nyelvi korlátaimat nem dönthetem le, de egy kis csavarral meg tudtam kerülni:) Úgyhogy a fénykép alapján elkezdett munka közben némi fejtörések árán rájöttem a szisztémára, ami igencsak logikus, vagyis annyira, hogy még egy ilyen jobbdominánsnak is könnyű volt felfogni:)

Mivel magyar leírást nem találtam a horgolt változathoz, gondoltam, Martha hozzájárulásával közzéteszem itt a saját verziómat, amit a munka közben állapítottam meg. Azonban időközben is alakultak a fejlemények, így Eszter jóvoltából hozzájuthatunk egy profi fordításhoz, ezen a linken: Crobaktus mintaleírás magyarul. (Reméljük, nemsokára a Ravelryn is elérhető lesz!)  

Nálam első változatban a kendőnek nem a fenti változata készült, hanem egy saját verzió:) Találó elnevezéssel: Crobaktus light. (A Crobaktus light-verzió leírásának megértését megkönnyíti, ha ismerjük az eredeti mintát. Bár a képről is egészen jól látható, én is ezt vettem alapul, azért egy írásos segítség mindig jól jön.)

Az én kendőm története röviden annyi, hogy azok a bizonyos fejtörések nagyjából három bontást igényeltek, a legutolsó után pedig elhatároztam, hogy testre szabom a dolgokat. Hogy könnyebben figyeljem, mikor melyik oldalon tartok, a munka színén egyráhajtásos pálcákkal haladtam, a visszáján pedig rövidpálcával, tehát ezek váltakoztak soronként, így jobban tudtam követni, mikor kell szaporítani vagy fogyasztani a sor végén.
A lyukacsos mintát eredetileg egyráhajtásos hamispálcákkal érték el, én ezek helyett kétráhajtásos pálcákat készítettem. Végül a kendőm amolyan lájtos lett, nemcsak elkészítés szempontjából, hanem az esése is valamivel szelídebbre sikerült, s így a minta a fonalam típusából adódó keményebb fogást jól kompenzálja. Mivel Ádinak szánom, igyekeztem olyan méretűre készíteni, hogy a visszahajtásokkal és megkötésekkel a megfelelő helyeken majd átfedések legyenek a kétráhajtásos pálcáknál, így betöltse a szerepét, és ne valami lyukacsos és huzatos darab legyen:)

Miután az alkotásom egészen elkészült, észrevettem, hogy időközben valamit nem vettem észre, ezért a kendőm - finoman fogalmazva - különleges aszimmetrikus formát kapott... de nem bánom. A célnak azért így is megfelel, úgyhogy legalább én örülök neki, ha már Ádi kijelentette - és ő is elég finoman fogalmazott -,  hogy a ruháknak nem annyira szokott örülni. (Meg amúgy is, minek ilyen borzasztó nyári hőségben sálat próbálni???) Magyarán, a ruhadarabok hidegen hagyják nagyjából, egy-két kivételtől eltekintve. Ez most nem az volt, de azért ősszel majd biztos megszereti.

Crobaktus lihgt- és eredeti verzióban

Igazság szerint a bejegyzésre már elég rég készülök, de szerettem volna feltenni egy "igazi" darabot is, azonban körülbelül háromfajta fonallal próbálkoztam, míg a fehérnél kikötöttem. Aztán meg a fényképezőgép is feladta, valami nem tetszett neki, úgy látszik... Szóval, mindez elég időigényes volt, azon felül persze, hogy itt is milliószor bontottam, míg rájöttem, mi a trükkje, hogy olyan szépen álljanak a lyukacsok, mint a fenti képen, Timmimamánál. 

Nos, ezt Martha sem mondja el, és az ő darabján nem is lehet megfigyelni, a fonal típusa és a fénykép jellege miatt, de az a lényeg, hogy a lyuksor után következő sorban a rövidpálcákat nem a láncszemekbe kell ölteni, hanem a láncszemsor alatt haladva, minden lyukba két-két szemet.

Még csak itt tartok, és lassan haladok, mert állandóan bontanom kell, de mire időszerű lesz, addigra remélem, elkészül ez is.