Egy éjjel azt álmodta, hogy a tengerparton sétál Istennel. Jelenetek villantak fel az életéből, és minden egyes jelenet után észrevett két pár lábnyomot a homokban: az egyik pár hozzá tartozott, a másik Istenhez.
Élete utolsó jelenetének leforgása után visszanézett a lábnyomokra, és megfigyelte, hogy sokszor, éppen a legnyomasztóbb, legszomorúbb időszakaiban életének csak egy pár nyom maradt.
Ez nagyon elszomorította.
- Istenem, azt mondtad, ha követlek téged, kísérni fogsz minden utamon. De életem legnehezebb időszakában csak egy pár lábnyom van. Nem értem, hogy amikor a legnagyobb szükségem lett volna rád, miért hagytál el engem.
Isten így válaszolt:
- Drága gyermekem, szeretlek, és soha nem hagynálak el. Megpróbáltatásod és szenvedésed idején, amikor csak egy pár lábnyomot láttál, az ölemben vittelek téged...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése