...avagy, a nagy dilemma és megoldása
Ez egy olyan pillanat volt, amikor a szekrény mélyén már évek hosszú során álló befejezetlen pulcsidarab végső megsemmisítését elhatároztam.
Lebontsam? Ne bontsam? Ahányszor eddig a kezembe került, mindig megkegyelmeztem neki (magamnak). Valahogy azért tetszett, és bár tudtam, hogy sosem fogom befejezni, kicsit sajnáltam. Mit is...?
De eljött a döntő perc. Most úgy tűnik, ez a régi életem egy darabja, mindenféle szempontból... S ha rátekintek, milyen volt a régi életem? Talán úgy fogalmazhatnék: nagy műgonddal megtervezett és megalkotott, de valahogy az összkép nem megnyugtató.
Egyébként az el-sem-hiszem-hogy-ilyet-is-csináltam-valaha kategóriába sorolandó mű, úgyhogy a megsemmisítését segítendő, készült a fénykép róla örökül...
Lebontsam? Ne bontsam? Ahányszor eddig a kezembe került, mindig megkegyelmeztem neki (magamnak). Valahogy azért tetszett, és bár tudtam, hogy sosem fogom befejezni, kicsit sajnáltam. Mit is...?
De eljött a döntő perc. Most úgy tűnik, ez a régi életem egy darabja, mindenféle szempontból... S ha rátekintek, milyen volt a régi életem? Talán úgy fogalmazhatnék: nagy műgonddal megtervezett és megalkotott, de valahogy az összkép nem megnyugtató.
Egyébként az el-sem-hiszem-hogy-ilyet-is-csináltam-valaha kategóriába sorolandó mű, úgyhogy a megsemmisítését segítendő, készült a fénykép róla örökül...
 |
| A régi életem egy darabja |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése