Az aktív gondolkodás eltávolít bennünket lényünk legbelső lényegétől, a középpontunktól. Gondolkodás közben mindig a múlttal vagy a jövővel foglalkozunk. Tartsuk azonban mindig szem előtt, hogy gondolataink roppant kreatív energiák, hiszen folyamatosan ezek teremtik meg valóságunkat!
Ezért nagyon fontos, hogy arra gondoljunk, amit valóban szeretnénk, és ne arra, amit nem szeretnénk!
Gondolatainkkal egyfolytában magunk szőjük földi sorsunkat. Szellemi fejlődésre azonban mindig a gondolatok elnyugvásának röpke pillanataiban kerül sor. Ekkor gyarapodik észrevétlenül önismeretünk. Az önismeret segít enyhíteni a lelki bajokat, amennyiben megtanuljuk megfigyelni és ellenőrizni gondolkodási mintáinkat.
A csöndben megérezzük, milyen érzések vagy érzelmek töltik el bensőnket. Ám az érzések megérzésének képességét először ki kell fejleszteni. Csak a csöndességben van erre mód, csak a gondolatok elcsendesedése tesz minket tudatosan érző lényekké! Az érzelmek tudomásul vétele hallatlanul nagy átalakító és gyógyító erővel bír. Érezd a félelmet – és megszűnik! Érezd a bánatot, sírd ki a könnyeket – és a bánat elmúlik! Érezd az irigységet, a rosszakaratot és az összes többit! Végy tudomást a legmélyebb, elfojtott érzésekről is – és lám, a világosságban
szertefoszlanak!
A meditálás másképpen is elősegíti bennünk a világosság növekedését; ugyanis csak a csend teszi lehetővé a magasabb dimenziók rezgéseire való ráhangolódást. A belső fény felragyog, s még ha olykor fátyol borítja is: mindig bennünk van. Bár néha a Napot is fellegek takarják, az esőfelhők a Föld számára mégis gyarapodást és megtermékenyülést jelentenek. Az örökös napsütés végzetes lenne, és ugyanígy a lelki fejlődés is a legsúlyosabb válságok és szenvedések során megy végbe.
A meditáció növeli a rezgést és javítja a szellemi fényvilággal és az égi segítőkkel való viszonyt. Naponta néhány percnyi meditálás és elcsendesedés a tudat egészen új dimenzióit tárja fel.
A meditáció tehát a spirituális kibontakozás, az önismeret és az öngyógyítás alapja.
Ezért nagyon fontos, hogy arra gondoljunk, amit valóban szeretnénk, és ne arra, amit nem szeretnénk!
Gondolatainkkal egyfolytában magunk szőjük földi sorsunkat. Szellemi fejlődésre azonban mindig a gondolatok elnyugvásának röpke pillanataiban kerül sor. Ekkor gyarapodik észrevétlenül önismeretünk. Az önismeret segít enyhíteni a lelki bajokat, amennyiben megtanuljuk megfigyelni és ellenőrizni gondolkodási mintáinkat.
A csöndben megérezzük, milyen érzések vagy érzelmek töltik el bensőnket. Ám az érzések megérzésének képességét először ki kell fejleszteni. Csak a csöndességben van erre mód, csak a gondolatok elcsendesedése tesz minket tudatosan érző lényekké! Az érzelmek tudomásul vétele hallatlanul nagy átalakító és gyógyító erővel bír. Érezd a félelmet – és megszűnik! Érezd a bánatot, sírd ki a könnyeket – és a bánat elmúlik! Érezd az irigységet, a rosszakaratot és az összes többit! Végy tudomást a legmélyebb, elfojtott érzésekről is – és lám, a világosságban
szertefoszlanak!
A meditálás másképpen is elősegíti bennünk a világosság növekedését; ugyanis csak a csend teszi lehetővé a magasabb dimenziók rezgéseire való ráhangolódást. A belső fény felragyog, s még ha olykor fátyol borítja is: mindig bennünk van. Bár néha a Napot is fellegek takarják, az esőfelhők a Föld számára mégis gyarapodást és megtermékenyülést jelentenek. Az örökös napsütés végzetes lenne, és ugyanígy a lelki fejlődés is a legsúlyosabb válságok és szenvedések során megy végbe.
A meditáció növeli a rezgést és javítja a szellemi fényvilággal és az égi segítőkkel való viszonyt. Naponta néhány percnyi meditálás és elcsendesedés a tudat egészen új dimenzióit tárja fel.
A meditáció tehát a spirituális kibontakozás, az önismeret és az öngyógyítás alapja.
(Trudi Thali)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése