KicsiKirályfi és egyéb édességek

A Macikirályság ura

Hova is "szaladjon" egy anya, akinek a gyermeke hajnali fél hétkor a sötét előszobában való jó néhány perces szöszmötölés után pizsamás királyfiként jelenik meg, stílusosan "Freedom" felirattal... szinte már csak a fehér paripa hiányzott alóla:) Hát persze, hogy azonnal előkaptam a fényképezőgépet, s talán a kicsit sem meglepő lelkesedésemet látva, Őkirályfisága kivételesen méltóztatott megengedélyezni a vakuvillogtatást is:)

"Zabálnivalókban" most tényleg nem volt hiány:) 

Anya, most sütünk neked valami finomat, mondta, azzal úgy összegyúrta a tésztát, hogy csak lestem. Az igaz, hogy a már ismert okokból ismét csak féladaggal kezdtem, ezért megint amolyan saccperkábé módon, érzésre vettem a hozzávalókat, aminek következtében a tészta kicsit kevesebb lett, és némely helyeken folytonossági hiányt mutatott, ám ez sem a küllem, sem az íz rovására nem ment.

[A gasztrobűnök kategóriát azért ez a mű is megérdemli, mert a hagyományokat megtartva, a recept utasításait valamelyest jól személyre szabtuk...]

Közös Zserbó

Az én kis kuktám pedig még a diót is megdarálta - nem is beszélve arról, hogy a megtörésben főszerepet játszott a múlt hétvégén a kertben -, a lekvárt is kente meg a fináléban még a csokit is folyatta:) Csupán a megkóstolással akadtak fennforgások, ugyanis Ádi kitétele az volt, hogy ő olyan részt kér, amiben nincsen dió. Nos, mondjuk ezt meg egy gondosan elkészített Zserbónak, hogy mutasson magán dió nélküli részeket... A miénknek most nem sikerült, úgyhogy az én gyermekem is nagyjából kétfalatnyit kóstolt meg belőle - de már ez is nagy dolog, ismerve az előéletét:)

Volt egy kis problémamegoldás is. Hogyan szabadul ki a fehér fagyisautó a tumultusból?
Ezt így, ezt így, ezt így... Nem, nem így. Ezt így, ezt így... Éééés: Tadammmm:) Futott néhány kört, de aztán sikerült:) (Szerintem nem volt könnyű.)

Az utolsó öröm pedig az, hogy a kötőtűimet most már tényleg beizzítottam. Vagyis a meccs állása, kötés vs. horgolás, 2:1.

Az okosok megmondták, és tényleg! A kötés kevesebbet fogyaszt, és a textúra is teljesen más, mostanában lágyabb dolgokra van hangulatom, ezért aztán, mivel nagyon kellett valami szép és kedves dolgot készíteni az egyik kedves ismerősömnek, neki is veselkedtem egy csodálatos nyakmelegítőnek:) Huhhhhh... 

Hát nem mondom, JAD lévén, okozott némi fejtörést a leírás kibogozása, (pedig mennyire egyértelmű, hát nem?:), de ugyanebből az okból, belevágtam, mondván, lesz, ami lesz. És igen, lett is, vagyis a minta nagyon szépen kibontakozott egy idő (nem is sok) múlva, és látványos, meg minden. 

A leírás tényleg nagyon jó, csak persze, az embernek nem ártana végigolvasni (mindig mindent...), bár rám már az is riasztó hatással volt, hogy iszonyat hosszú. Viszont nem hátráltam meg. És ha lenne hozzá erőm, el is készíteném magamnak a saját leírásomat, de most inkább a gyakorlatnál maradok az elmélet helyett:)

További próbatételeim a nyakmelegítővel:

• A kötőtűm baromi rövid, finoman szólva, de azért a rettentően sok bontásnak köszönhetően a hosszabb tű is jól szerepet kapott, így valamelyes fogalmam lehet arról, hogy azért nagyjából hasonlít a munkadarabom a példa-képhez. 
• A fonalam valószínűleg vékonyabb, mint a példa-képen látható szépség esetében (hát persze, hogy kötéspróbát utálok csinálni...), azért nagyjából úgy gondolom, jó lesz a kiszemelt megajándékozandó személynek. 

És ha lesz és jó lesz, remélem, jön majd Update fénykép a tulajdonostól is. Mivel a csomag messzire fog utazni, a kép talán karácsony táján visszaérkezik. Addig is egy kicsit több mint félkész állapotot mutatok, mert ez már így is tényleg egy szépség... (Ki is volt, aki hosszú évekkel ezelőtt megfogadta, hogy csavart mintát soha többé? Jah, asszem, változnak az idők:)))

Első nyakmelegítőm
(a technikai okokból összenyomorított
és előnytelen alakban feltűnő aljától ezúton is elnézést kérek...)