 |
| Mit is mondhatnék... |
Mennyi mindent ki tud fejezni egy-egy gesztus, egy arc...
Ma reggel ajándékba kaptam ezt a zenét, és azonnal szíven talált. Bár ismerős volt valahonnan. A filmet is láttam, ezer évvel ezelőtt, úgyhogy már azt sem tudom, milyen hatással volt rám, de most ez a fénykép olyan megható nekem. Csak így önmagában, kiszakítva eredeti környezetéből, bármi is legyen az... Szeretem azt, ami szavak nélkül beszél, és ez nagyon sokat mond - de hogy mit, azt a szavak nem tudják.
Érdekes paradoxon ez bennem, hiszen szavakkal dolgozom, a szavak bűvöletében és világában élek, jó barátaim ők. És mégis, itt van ez a látszólagos ellentmondás. És olyan jó ez így... Talán ettől is kerekebb a világom.
Amikor meghallottam, rögtön tudtam, hogy ez a zene most az enyém, de hogy végül miért is került ide? Mert eszembe jutott egy Kedves Walaki, akinek úgyszintén biztosan örömet szerez majd, ha egy húron pendülünk most is:))) Aztán jött a kép, meg a gondolatok, úgyhogy ez itt már tiszta tobzódás!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése