Egy igazi Angyal

Úgy látszik, minden véletlenül történik velem, s mert így van, egy ideje szívből szeretem a véletleneket. Emlékek, képek, gondolatok - néha elkapnak, s visznek... bárhová.

Egyszer csak megpillantottam ezt a képet... és belefeledkeztem. Pedig emberekre tekintve nem szokott ilyesmi történni velem. S most mégis. Mert nem embert láttam - ő más. A tekintete, az arca, a szeme sugárzása, a kedves mosolya... egészen elvarázsolt. Úgy éreztem, mintha ismerném őt...

Hogyan lehet, gondoltam magamban, hogyan történhet meg a csoda, hogy idősebb korban valakinek ilyen jóság, bölcsesség, ilyen szépség sugározzon az arcáról? És én milyen varázslatot látok most éppen? Boldogság. Öröm. Békesség. Szeretet. És talán, a Hit. Hogy van hová és van miért... Ő tudja, amit sokan nem, neki sikerült, amit sokan próbálunk, ő megtalálta, amit mindannyian keresünk.

Könnyek szöknek a szemembe, akárhányszor ránézek, és nem tudom az okát. Nem ismertem őt. Vagy mégis? Talán találkoztunk valahol, valamikor? Nem lehet más, csak egy Igazi Angyal! Ő Napos nagymamája.

Az életéről szóló megemlékezésben lánya így ír róla: Álmatlan éjszakáin olvasgatott és régi kedves énekeit dúdolgatta. Mindig újabb és újabb jutott eszébe. Ezt egy pár soros versikében így fogalmazta meg:

„Már nem bánom, ha éber az éjszakám,

Forróbb a könnyem, buzgóbb az imám…

Lélekben feléd repülök, Hazám,

Hol szeretteim várnak már reám…

Érzem, Istenem, szereteted,

Áldó karod ölel engemet…”

Köszönöm, Napos!