Művészetek találkozása

Vivaldi és a Tavasz

Mindig is szerettem az összetett dolgokat, úgy mint zene, látvány, szavak összhatása keltette borzongás, például. Titkos vágyam volt, hogy egyszer én készítsek filmet valamilyen csodaszép zenére, s találjak hozzá egy odaillő szöveget.

Egy időben például Rachmanyinov második zongoraversenyéért (konkrétan a második tételért) voltam oda teljesen... Erről film is van, szavak nélkül. Bennem. S mint később kiderült, e csodás mű egy bizonyos korszakát fémjelzi életemnek...
Később aztán letettem ez irányú alkotói tervemről, végül is nem lehet mindenki mindenben a legjobb, máshogy meg nem érdemes, mint tudjuk:)

És most ismét kincsre akadtam. Vivaldi - örökké. Tavasz - szintén. Meg persze az összes évszak, az ő olvasatában. Legalábbis nálam listavezető:) És itt jön hozzá még valami...

[Bár alapvetően a szavak embere vagyok, és talán pont ezért, számomra mindig megrázó élmény, hogy sokszor amit hangokkal és képekkel elmondunk, azt szavakkal lehetetlen.]

A télről másképpen is... Egészen más nézőpont, de így is imádni lehet:)