| Februári éjszaka |
Porhavat kavarva süvít a februári éjszaka, szúrós a sötét. Viharos szél döngeti a leengedett redőnyöket, az óriási ablaktáblák jéghidegek. Bent lámpafény dereng, különös árnyak látszanak a szekrények oldalán és a szőnyegen.
Egy nagytestű, félelmetes, fekete lény és egy cikkcakkos szellemforma bújik meg a félhomályban. A vasalódeszka nyög a ruhák súlya alatt, a ruhaszárító magában mosolyog. A komódon virágcsoda nyújtózik a plafon felé, mellette képek. Őszi fény, baba a hordozóban, anyára kötözve. A nő teljesen kopasz. Kisfiú anya karjában, egy vadrózsabokor előtt. Tavasz van, majális. Kisfiú cumival, egy autósülésben. Kisfiú egy kapurácson át kukucskál, mosolyogva. Majdnem kopasz. Nyár van. A falon, a növény kusza ágainak árnyai között egy rajzolt kép. A kisfiú olyan kétévesforma. Gyerekszékben ül a konyhaasztalnál, egyik kezével egy joghurtos poharat fog. Emeli a majdnem teli nagykanalat a szája felé… és akkor kattant el a pillanat... Tél volt.
2 megjegyzés:
Yoen, te nagyon érzékeny, költői lélek vagy, ezért aztán nagyon sérülékeny is, úgyhogy nagyon vigyázz magadra:-))))
Kisfiadról te rajzoltad a fenti képet???? ha igen akkor nagyon tehetséges vagy:-)))))
Anikó, köszönöm! ........ :)
Ezt a rajzot sajnos nem én készítettem, bár próbálkoztam magam is hasonlóval, mikor a jobb agyféltekés rajzolás porondon volt nálam. Egy számítógépes programom volt, ami ilyen szépséggel ajándékozott meg engem, már elég régen. De mivel nagyon tetszik, kiraktam a falra, és rajznak is megállja a helyét, eddig még mindenki annak nézte, ezért megérdemli ezt a nevet:)
Megjegyzés küldése