... és újra a csend

Az én csendem most...

Mostanság kevés helyet hagytam az ihletnek, azt is mondhatnám, még ihleni sincs időm:) De ez valójában szomorú... Viszont szomorkodni sincs időm, főleg ilyesmin, úgyhogy mivel semmi időm, most is csak gyorsan megírom ezt a bejegyzést, mert ezt nem lehet kihagyni.

Valahogy olyan ez nekem mint egy szélben libegő falevél.  Erre kell lenni időnek. Amúgy is, mi az idő? Egy relatív, nem létező dolog. És akkor vajon mi az, ha egy olyan dolog nincs, ami valójában nem is létezik?

Igazából itt egy diasorozatról van szó - biztosan van hozzá zene is, de idő hiányában ezeket soha nem szoktam fullban nézni, csak gyorsan átpörgetem a G-doksiban. Itt is voltak képek, de ezek annyira nem fogtak meg, viszont annál jobban a gondolatok. Úgyhogy most sajátos módon, ömlesztve ömlesztem ide. Rám megtette a hatását, ezért lett ilyen. Lehet, hogy így semmi értelme, de az is lehet, hogy mégis valami.

A szeretet mindenekelőtt a csendben való figyelem. Szeretni azt jelenti, hogy figyelsz. A bölcs nem vitatkozik. Hallgat, és csendben halad az útján. Jobb csendben maradni, és hagyni, hogy azt gondolják, buták vagyunk, mint megszólalni, és minden kétséget eloszlatni efelől. A legnagyobb dolgok (...) a csendben történnek velünk. A csend nem csupán a természet hangja, hanem az ember legbelső szükséglete. Minden bajra két orvosság van: az idő és a csend. Csodaország nem jön el azoknak, akik kikotyogják; csak azoknak jön el, akik csendben maradnak és várnak. Sokan azt hiszik, hogy az csend az olyan űr, amit mindenképpen ki kell tölteni. Vannak, akik csak azért beszélnek, mert úgy vélik, a hang könnyebben kezelhető, mint a csend. Tégy minden jót, amire képes vagy, és tedd olyan csendben, ahogy csak lehetséges. Ha az élet nagy pillanataiban olyasmit akarunk közölni, amire szavunk sincs, akkor elhallgatunk. S a lelkek e csendben oly mélységesen megértik egymást, mint egyébként soha. Amikor a szív túlcsordul, csak a csend közvetíthet. Sok ember fél a csendtől, a magánytól. Fél a tükörtől, amelyet a csend és a magány tart elé. Mert az ember sohasem az, akinek társaságban látszik, akinek emberek között mutatja magát. Az ember mindig az, aki a csendben, magányban szembenéz önmagával. Aki ismeri a csend legyőzhetetlen békéjét, azt nem lehet megbántani, és az nem is bánt meg senkit. Tanulj meg csendben maradni. A lehetőség néha igen halkan kopogtat. A szív üzenete nem a dobbanás, hanem a dobbanások közti időtlen csend. Lelked igazi otthona a Csend. Rejtelmek szentélye, melyben készen vár az üzenet. A bölcsek némán hallgatják, de a balgák elűzik, s locsogva tovább matatnak a hírek ócskapiacán.

Szerzők:

Exupéry, White Eagle, A. Lincoln, Müller Péter, 

Hioszi Tatiosz, A. Dumas, C. Barker, N. Sparks, 

C. Dickens, Maeterlinck, Bozzay M., M. Naimy,

H. J. Brown, Osho, M. Halsey, 

S. Garden, Simon A.