Első Közös Zserbónk és Tsai Emlékére

Az én kis diótörőm

Igazából egyénileg is az első volt, de az most fontos, hogy közös. Viszont olyan jól sikerült, hogy hamarosan meg kellett ismételni, úgyhogy újráztam:) Mindezek örömére most már úgy illik, hogy a magam számára is megörökítsem a pontos elkészítést, mielőtt még a feledés teljes homályába merülne...
Tehát ez most egy rendhagyó bejegyzés lesz, azt is mondhatnám, olyan JAD-féleség:)

Felfedezés

A receptet Latsia konyhájában találtam, és azért pont ezt választottam, mert az volt a lényeg, hogy élesztő nélküli legyen. Élesztő helyett sütőport kell használni.
Nem is én lennék, ha nem variáltam volna valamicskét a recepten, már csak azért is, mert az én tepsim nem 34x34 cm-es (de azt meg nem mondom, pontosan mennyi...).
Tehát: 40 dkg liszt helyett csak 30 dekával dolgoztam, amiben elmorzsoltam nagyjából 17-18 dkg margarint (bár ragaszkodnak a vajhoz, de ugye, az sokkal drágább, meg nem is volt itthon egy hadseregnek való vaj), miután a lisztet összekevertem 5-7 dkg cukorral, egy fél tasak sütőporral és csipetnyi sóval.


Figyelmeztetés

Itt jegyzem meg, hogy most már igyekszem nem elfelejteni, hogy mindent mindig végig kell olvasni elejétől a végéig, mielőtt belekezdenék, és erre felhívom minden kedves hozzám hasonló beállítódású JAD-olvasóm figyelmét, mivel a fenti mondatok a mi számunkra olykor végzetesek lehetnek... Itt is véletlenül történt, a mondat végével kezdtem az elején..., tehát feltesszük, hogy más elkövetők részéről sem szándékos, csak egyszerűen nem gondolnak ránk, vagy talán nem is tudják, hogy létezik ilyen típusú ember is:) Mert mi történik, ha elkezdjük olvasni azt a mondatot, hogy a lisztben elmorzsoltam... itt már lendül is a kéz, és már morzsolom is, holott hiányzik egy-két összetevő, és a sorrend be nem tartása nem mindig hozza meg az eredetileg eltervezett végeredményt...


Kreatívkodás

Az összeállításhoz pedig az előírt egy egész tojáson és egy tojássárgán felül még felhasználtam az éppen kéznél lévő tej fölét, mert ez már a múltkor is bevált. Akkor kevesebb liszttel kezdtem, próbáltam fél adagot készíteni, és a vaj is kevésnek bizonyult, így jutottam el a tej föléhez, és most örömmel nyúltam érte, mert nagyjából megmaradt az emlékeimben, hogy milyen lágyságúra kell a tésztának összeállnia.


"Fagyasztás"

Az első darabnál idő hiányában a hűtőben való 3-4 órás pihentetés elmaradt, most viszont sort kerítettem rá, és igen, használt neki. A zserbó szereti, ha időnként egy kicsit megfagyasztják, úgy látszik:)

A töltelékhez az előírt adagok felét vettem, vagyis 12-12 dkg diót és kristálycukrot, a lekváros üveget pedig jól megborítottam alkalomadtán:) Talán erre mondják, hogy "ízlés szerint"...

Méretezés

Mivel már szereztem tapasztalatot, még egyszer nem követtem el azt a hibát, hogy elszabom a tepsihez képest a tésztát, ezért a háromfelé választott tésztákat a kinyújtás után a tepsi alatt körbevágtam, és a sodrófára tekerve trükköztem bele a tepsibe. A tészták megköszönték, ugyanis az én konyhámban még új volt ez a módszer, de mostantól belekerült a hasznos praktikák sorába.
Mivel azt tanácsolják, hogy villával szurkáljuk meg a tésztát, hogy könnyebben süljön, ezt mindhárom résznél lelkiismeretesen végrehajtottam, aztán pedig jó vastagon megkentem lekvárral, és rászórtam a cukros diót. Mmmmm:) Már így is nagyon jól nézett ki!


Bátorkodás

Azt írja a recept, hogy közepes tűznél sütjük, ami még hagyján, mert a sütő hőfokának beállítását még a képzetlenek sem tévesztik el, ha középállásról van szó, ám az, hogy "rövid idő alatt elkészül", számomra egy halálos mondat... Ezért itt és most fel is jegyzem magamnak, hogy második alkalommal 20 perc alatt megsült a sütemény (kis lelki nyomás alatt, mert közben meg már időre kellett indulnom itthonról).
Ezért minden bátorságomat összeszedve, hogy lesz, ami lesz, 20 perc után lekapcsoltam a sütőt, a tepsit pedig egészen hátratoltam, s kinyitottam a sütőajtót. Szerencsére, mire estére hazaértünk, mindent rendben találtunk. 

Elégedettség

Ami a csokimázt illeti, Horváth Ilona néni írásos segítségére támaszkodva, összekevertem 3 ek. kakaót és 3 ek. kristálycukrot egy kis vízzel, és kicsit felforraltam, aztán a tűzről levéve, felolvasztottam benne kb. 3 dkg vajat margarint. És kész! Ráöntöttem a tepsiben szunnyadó süteményre, és ment ki az erkélyre, dermedni. 

Igen ám, csakhogy olyan későn történt mindez, hogy aztán az esti készülődésben ott is maradt egész éjszakára, ezért reggel, amikor behoztam, kicsit sem kellett volna csodálkoznom azon, hogy csaknem megfagyott az istenadta... De még milyen jó, hogy ez történt:) Ugyanis, mikor felengedett, istenien finom puha és omlós volt...

Egy megbízható segítség az én kiskuktám