Húú!

Abszolút jelenlét

Szeretem kihasználni néha hátrányos tulajdonságaim előnyét, mint ahogy ma is történt:) Erre a boldog délutánra is így emlékezem vissza, amidőn egy hajnalban lelt ötletet rögvest délután meg is valósítottunk, és számomra a vártnál is jobban sikerült és csodás élményt adott.

A hímzett képeslapok ötletéből kiindulva, aktuálisan egy hevenyészett szellemet próbáltam egy keménypapírra felvázolni, és az éppen kéznél lévő húsklopfoló segítségével tűheggyel szépen végiglyukasztgatva sajátos ritmusban, megadtam a dolgok alaphangulatát. 

Ádikám pedig lelkesen tanult meg varrni, és egyszer sem lett dühös, és egyszer sem csapta oda... sőt - és most jön a hosszútávú haszna a sok rövid távú nehézség mellett újdonsült hobbimnak:) Azt mondta: anya, én ezt nagyon szeretem csinálni, nekem olyan ez, mint neked a horgolás. (Újabban ez nála az etalon, úgy látszik, mindenesetre, át tudom érezni, mit érez, amikor ezt érzi:)

Húú és Masni egyből jó barátok lettek:)

A szellemet több mint egy órán át készítette, maximális odaadással és kitartással. Komolyan mondom, egy boldogság volt őt nézni! 

A szeme utolsó két öltése egy sétaszünet után fejeződött be, és aztán azon nyomban neki is látott eredeti felvetésem szerint: Ezt majd annak készítheted el, akit nagyon szeretsz.. projektnéven futó munkadarabnak. Én, gyanútlanságot színlelő anya, naivan feltételeztem egy s más felnőtt személyeket is a vélhető megajándékozottak között, mondhatnám, de nem mondom:)

Persze, hogy Borié az ő szíve... Aki pedig mostanság, eléggé felbátorodva, gyakorta azzal "fenyegetőzik", mint tegnap megtudtam, hogy "... de akkor nem leszek ám a feleséged!"

Még ilyet! :)

Töretlen lelkesedéssel... Megéri:)