Gasztrobűnök (2)

Ő talán még nem tudja,
de éppen a végzete felé masírozik...

Meztelen Torta Álruhában, avagy 
újabb gasztrobűnözési kalandjaim

Először nagyon lelkes voltam, aztán egyáltalán nem, aztán most meg mégis. Mármint a bejegyzés közzétételével vagy megírásával kapcsolatban. Megint az jutott eszembe, hogy ilyent úgysem lehet máshol olvasni, de mint tudjuk, nem vagyok gasztroblogger, úgyhogy ez bele fog itt nálam férni:)

Az történt ugyanis, hogy ismét sütésre adtam a fejem, mivel ez a sütemény már régóta foglalkoztatta a fantáziámat. Egyrészt, mert rajtam kívül nincs a közelemben más, aki nekem elkészíthetné, másrészt pedig már ettem ilyent egyszer, és a neve keltette bizonytalanságérzet ellenére, egészen finom volt:)

Mostanában azonban sokat is olvastam róla az ügyes gasztrobloggereknek köszönhetően (is), ami meghozta a kedvemet a kipróbáláshoz. Ám az eredmény nem sikerült olyan lenyűgözőre, ahogy szerettem volna, így szegényke csupán a múltkor megalkotott kategóriát érdemelte ki, vagyis abszolút a gasztrobűnözési tevékenykedéseim sorába illik bele.
Persze, magára vessen az a jobb agyfélteke-dominanciával megáldott, lendületből cselekvő személy, aki... ilyen meg olyan meg amolyan..., szóval, aki én vagyok:)

Nos tehát, volt egy legesleg... receptem, megvoltak a hozzávalók - félig. Az a néhány répa még belefért a költségvetésbe, ám "borító" elkészítéséhez már hiányoztak az alapanyagok, és anyagi fedezet híján a boltokat most elkerülni vagyok kénytelen, de úgy gondoltam, ez talán nem lesz olyan nagy hiányosság. (De sajnos, az lett.)

Először is, az előkészületek olyan klasszul mentek, hogy megfordult a fejemben, ha lenne a gépemben elem, talán még fázisfotókat is készíthetnék, mint a profik:) Erre azért nem került sor, viszont amolyan sajátos módon, nem sokat cicóztam, az előírt tíz percig persze nem voltam hajlandó verni a tojást a cukorral, mert már öt perc is soknak tűnt:) Aztán, a különleges alkalmat megragadva, jól meg kellett kóstolni a finom cukros tojást... És bár ebben a fehérje is benne volt, nem rontott az ízhatáson:)
A száraz összetevőket jól összeeresztettem egy edénybe, gondoltam, ha belefér, hadd menjen. Csak a végén jöttem rá, hogy talán nem ártott volna a lisztet a sóval meg a sütőporral összekeverni, de aztán ilyen apróságokkal már nem foglalkoztam. A recept által ajánlott ananász helyett a szekrényben némi kutatás után felfedezett őszibarack konzervet áldoztam fel az ügy érdekében. Hát, nem tudom, milyen lett volna a végeredmény, ha minden smakkol, de azt hiszem, ezt már nem is fogom megtudni...

A legnagyobb élményem az volt, hogy az összetevők összekutyulása után akkora mennyiségű massza lett hirtelen az edényben, hogy életemben nem kevertem még ennyit egyszerre. Bár sok viszonyítási alapom nincs, azért régebben lelkesebben hódoltam a sütési tevékenységeknek, tehát ez most verte a lécet.
Aztán kiderült, hogy mekkora is az a 26 cm-es tortaforma. Pontosabban, nem derült ki, mivel nekem bár kettő tortaformám van, egyik sem éri el ezt a méretet. Ezért a jobb agyféltekémet gyorsan bevetve, hirtelen kigondoltam, hogy sebaj, majd használom a gáztepsit. Így is lett. Csakhogy ekkor meg a sütési időt kellett kicsit áttranszformálni, mert gyanítottam, hogy egy kapcsos tortaformába ennyi masszát beleöntve, körülbelül négyszer magasabb az alapképlet. Így az egy órás sütési időt, az utolsó tíz percben némi gyakori sütőajtó nyitogatással és izgalmakkal, negyven percben határoztam meg a magunk számára. Igaz, a szélek kicsit bánkódtak emiatt, de legalább láttam, hogy most már biztosan jó, mert elváltak a tepsi oldalától.
És, hát igen, ezek után kellett volna az a bizonyos, mint ekkor kiderült, egyáltalán nem elhagyható rész, vagyis a mascarponés fedő... De az én süteményem fedetlen maradt, és nem lett torta formája sem, és amúgy is... ezért méltán kiérdemli a fent említett nevet.

Meztelen Torta Álruhában

Bár én mindig azt mondom, hogy a külső nem igazán számít, ha ízlik, amit kóstolok, most sajnos, nem vagyok megelégedve. (Tudom, hogy ti sem csodálkoztok ezen:)
Szóval, nem ízlik, mert egészen mást vártam. Talán a kókusz nem kellett volna bele. Vagy a dió? Vagy el kellett volna kitudjahányadolni az összetevőket?

És sajnos, a répatorta-készítő szakemberek még nem találták fel a kétszemélyes adagot.