| "Zordon fergetegek rejtik el a napot" |
Légy víg, légy te okos, míg lehet, élj s örülj.
Míg szólunk, az idő hirtelen elrepül,
Mint a nyíl s zuhogó patak."
Zúg immár Boreas a Kemenes fölött,
Zordon fergetegek rejtik el a napot,
Nézd, a Ság tetejét hófuvatok fedik,
S minden bús telelésre dőlt.
Halljad, Flaccus arany lantja mit énekel:
Gerjeszd a szenelőt, tölts poharadba bort,
Villogjon fejeden balzsamos kenet,
Mellyet Bengala napja főz.
Használd a napokat, s ami jelen vagyon,
Forró szívvel öleld, s a szerelem szelíd
Érzésit ki ne zárd, míg fiatal korod
Boldog csillaga tündököl.
Holnappal ne törődj, messze ne álmodozz,
Légy víg, légy te okos, míg lehet, élj s örülj.
Míg szólunk, az idő hirtelen elrepül,
Mint a nyíl s zuhogó patak.
(Berzsenyi Dániel: Horác)
2 megjegyzés:
mostanában ritkán olvasok ilyen verseket, jó, ha néha-néha valaki előjön ilyesmivel! köszi!
Nagyon örülök, ha hozzád is közel áll, és igazán szívesen!
Nekem régi kedvencem, és már napok óta bennem motoszkált, csak nem találtam a szavakat, hogy hogyan keressek rá, mert a címe persze nem volt meg.
Aztán mikor ezt a képet megpillantottam, eszembe ötlött az alatta idézett sor, és sínen voltam:)
Szerintem a kép is csodálatos.
Megjegyzés küldése