Szocializáció

Avagy a játszótér és én...

Lehet az ilyesmi normális vagy nem normális? Ha nincsenek köz- és önromboló devianciák, muszáj mindenkinek az átlag kategóriába gyömöszölődni?

Jómagam nem játszótéren szocializálódtam, ezért nem is lettem játszóteres anya.
Egyszerűen nincs ehhez kedvem, és ha jut egy kis szabadidő, ez lenne, ami utoljára eszembe jutna, hogy menjünk játszótérre.

Nos, a gyerekemen tett bizonyos részmegfigyelésekből azt a következtetést vonták le és adták tudtomra intő szándékkal, hogy valószínűleg én magam is rosszul vagyok szocializálódva.
És hogy mi köze van mindehhez a játszótérnek? Hát az, hogy igenis, tessék naponta lejárni a gyerekekkel! - hangzott a segítő szándékú parancs. (Ennél már csak az lett volna jobb, ha napi szintű gyermekzsúrok vagy játszóházak megtartására kapok felszólítást, persze, önkéntes jelleggel...)

De mivel azért eddigi életem során egész jól elboldogultam a szocializációs szintemmel, egy kicsit sem ijedtem meg:)
 

A megrovások mindenesetre elgondolkodtattak. Merthogy miattam ilyen a gyerekem. Hogy nem megy oda, hogy nem fogadja a közeledést. De azért ez nem egészen így van. Szerencsére, akik ezt mondták, persze, segítő szándékkal, nem ismerik az éremnek mindkét oldalát...

Az újabb tapasztalatok szerint, én nem veszek észre olyan jeleket nála, amik elkeseredésre és/vagy önmarcangolásra adnának okot.

Elgondolkozni mindenesetre megérte. Abban igazuk van, hogy amilyen példát a gyerek lát, az van rá hatással. Bár szerény véleményem szerint, az óvoda is sokat tehetne az ügy érdekében, és nemcsak azokkal a törekvésekkel, amelyekkel a szülőt szándékozna nevel(get)ni. Engem már nem lehet. Szóval, azért vannak a gyerekek előtt más példák is, ennyi óvodai évvel a tarsolyunkban.
És ne szóljunk az óvodai nevelés egyik alappillérét képező szocializációs nevelésről. Mert hol szocializálódjon a gyermek, ha nem az óvodai közösségben, adott esetben? És miért nem lenne ez elég adott esetben - na persze, ha az effajta törekvések valóban alappillérét alkotnák adott csoport életének... 

Nem, nem vagyok az óvodával elégedetlen, sőt! De mivel kicsit azért böködte a csőrömet ez a dolog, suttyomban én is kifejtem a véleményemet, itt és most. Vitatkozni ugyanis nem szoktam. Ha nekem van igazam, úgyis teljesen fölösleges, ha meg nem nekem van, akkor aztán igazán fölösleges:) Ez nálam már amolyan hitvallásszerűséggé nőtte ki magát.
Tehát most is meghallgattam a dolgokat, aztán jól eszembe jutott, miért is van két fülem, így az egyiken be, a másikon ki, és most tessék, jól megmondom a magamét:)
[Utólag is hálás köszönet Margónak 1995-ből, amiért felhívta a figyelmemet anno eme becses testrészünk további hasznos funkciójára, a már ismerteken kívül...]

Mert, milyen is voltam/vagyok? Néhány bejegyzésemből azért egészen jól körvonalazódik az erre vonatkozó lényeg. Szóval, kicsit olyan magamnak való, nem? Vagyis nem hagyom magam begyömöszölni! És szeretem a periféria nagyobb rálátást is adó szemszögéből figyelni a dolgokat. És vannak barátaim is, sőt, ők kimondottan igaziak. Bár szeretek egyedül is lenni, igazi világomba csak a kiváltságosokat beengedni. A csöndet hallgatni. Kuckózni, elmélkedni (írogatni). (Hogy a kézimunkáról most ne is beszéljek...) Szeretek közösségi programokban nem részt venni, szeretek segíteni, de a segítségemet titokban tartani, vagy legalábbis nem jól előjönni vele, hogy na, én voltam ám, és ezt mondjátok meg másoknak is! Nem szeretek találkozókat lemondani, de sokszor volt már, hogy régóta szervezett program előtt egy órával semmi kedvem sem volt elindulni.

Hát, ez van. És tényleg, ő ezt látja. Tehát ezeket tekintetbe véve, nem is csodálkozom, hogy rajtam kívülálló személyeknek esetleg problémája adódik, vagy furcsának tart bizonyos dolgokat. Így esélyes, hogy Ádi is hajlik e hozzáállás felé, na de azért neki is vannak saját személyiségvonásai, hiszen ő nem én vagyok (csak részben), és vannak azért körülötte más felnőttek is. És én bízom benne, hogy a naponta szerzett tapasztalatok fényében kialakítja magának a szocializációs stratégiákat, mert azért vademberek nem vagyunk:)