Mi lesz ebből?

Most akkor hogyan is?

Avagy: sajátélmény-beszámoló első nagyinégyzet-kalandomról

A fényképekkel nagyon-nagyon rég adós vagyok, így nem mondok újat azzal, hogy készülődöm... :) (Csak még ki kell gondolni valami jó kis koncepciót.) Nyár végéig mindenképpen, ez pedig a számomra szeptember elsejével fog elkövetkezni. Most viszont kénytelen vagyok kivételt tenni...

A varázslatos szemüvegtokhoz talált  minta nem hagyott nyugodni. Nem árulom el, hányszor bontottam vissza... (Sokszor.) Na meg, mivel nagy gyakorlatom még nem volt a rajzról való mintaolvasásban, először kicsit gondolkodóba ejtett az első két körben hármasával összekapcsolt egyráhajtásos pálcák technikájának önálló kidolgozása fejben is, nem is beszélve a gyakorlati kivitelezésről. De elégedetten mondhatom, hogy a kitartó próbálkozásom meghozta az eredményt, és persze, a fényképen rettentő közelségbe hozott kész darab tanulmányozása is sokat segített.
Konkrétan, mind a három egyráhajtásost csak "félig" horgoltam le, vagyis az első ráhajtás horgolása után a szemeket a tűn hagytam, és a végén négy szemen húztam át a tűt, aztán a kapott egy szemen még egyszer, így jöttek létre a hárompálcás szirmok. Hurrá! :)

Aztán annyira belejöttem a hármas szirmok készítésébe, hogy a harmadik sorban is lelkesen csináltam (a mintát egyébként fejben próbálva rekonstruálni), és csak az első négyzetet jobban megszemlélve jöttem rá, hogy ja, itt valami nem stimmel, hát persze, a szélső sorban nem kell annyira cifrázni:) 

Az első darab után tehát már könnyű dolgom volt, de akkor következett az összehorgolás... Ez szintén kalandosnak ígérkezett, mivel képeket nagyon szépeket láttam, az elképzelésemnek megfelelőeket is, de leírást alapos kutatómunka után sem találtam - sehol semmit. Így aztán ezt is saját kútfőből kellett, mert tudtam, mit akarok, csak azt nem, hogy hogyan lesz olyan. Próbálgattam elég sokat, és végül minél kötöttem ki? A rákhorgolásnál:) Milyen jó, hogy a múltkor a néni megmutatta!

És végül, itt a következő bökkenő: van négy darab négyzet, de mivel szerintem túl vastag a fonalam, és a gigantikus méretű szemüvegtoknak senki sem örülne, most tanácstalan vagyok. Úgyhogy csak úgy megyek, ahogy visznek az ujjaim, és mivel fonalam még van, és adott sorban még fogalmam sincs arról, hogy mi lesz a következő sor, az egész nagy izgalmakat rejt:) Szóval,  összehorgoltam, aztán körbehorgoltam, horgolom, horgolom... S hogy mi lesz ebből???

Talán egy párnaféleség... Vagy?

Kicsit még eceboca, de remélem, majd szebb is lesz!