 |
| Félig-meddig, harmadig |
Ami van, azt kell használni, erre kénytelen rájönni az ember bizonyos helyzetekben. Így hát, fogtam a maradékokat, és elkezdtem vele a horgolást. Bár külön-külön szépek, így együtt ezt nem mondhatnám el róluk, viszont a célnak nagyon is meg fog felelni, hűvös napokra tökéletes lesz beburkolózásra, már ha a mérete eléri a bukolónagyságot.
A színei ezért nem is fontosak, vagyis inkább azt mondom, nem mutatom meg, mert nem szép, inkább olyan suta tarkaság. Így lebarnítva viszont nem is olyan rossz. És jó dolog is van benne, egyelőre minden szín és sor emlékeztet bizonyos apró dolgokra. Például, a szélesebb világos csík (egyébként megnevezhetetlen színű) akkor keletkezett, amikor Ádi az emeletes ágyról való bátor leugrálást gyakorolta körülbelül fél órán keresztül megállás nélkül:) Közben hibát találtam, úgyhogy bontottam másfél sort, aztán hajrá megint. Utána másik hibát is találtam, de mivel az nem annyira feltűnő, erről csak én fogok tudni, mint kiváltságos helyzetben lévő (alkotó). Most már a durvább színek jönnek egyébként, és ezt nem azért mondom, láttam én már kellemes tiritarkaságot sokszor és sok helyen, de ez nem az. Nem vagyok túl szigorú magamhoz (a fonalaimhoz), de ez van:)
Közben elkezdtem a csodálatos Möbius-stólát is, mert ha nem egyszerre legalább három dolgot készítenék, az nem is én lennék. Ugyan a fonal se nem selyem, se nem hernyó, viszont legalább van. Azért azt az álmomat nem adom fel, de alkalmazkodni kell a körülményekhez, ha már egyszer halaszthatatlanul elfogott az alkotási láz... Szóval, az az első kétszáz szem azért nagyon durva dolog. Én persze, dupla kezdősorral nyomom, mert miért ne, viszont ez már körülbelül három napja tart (ellopott félórácskákkal így működik). Nem vagyok megelégedve vele, így ma reggel lelkesen fogadtam az ötletemet, miszerint kitolok én azzal a kétszáz szemmel, ezt most már nem fogom tovább nézegetni, hanem lebontom. És... majd jól felszedem a szemeket egy kötőtűre, hiszen az gyorsabb is, és a jelenlegi ábra szerint bizonyára igényesebb is, aztán kezdem a mintát, merthogy igazából az a lényege az egésznek. Aztán hogy a fonal megint mennyire lesz elég, az még rejtély, de semmi vész, maximum lebontom, és még csak bánni sem fogom... Mert megint új ötletem van. A sapkákhoz való ambivalens viszonyom miatt kénytelen voltam/vagyok kendőféleségekben gondolkozni. És ezzel a mintával meg fonallal biztosan valami csodaszép olyasmiséget lehetne alkotni. Majd meglátjuk. Az ötleteim azért egész jól tartják bennem a lelket, szerencsére:)
7 megjegyzés:
Szerintem butaság, hogy nem mutatod meg az eredeti színeit. Lehet, hogy csak te gondolod, hogy nem szép.
A 200 láncszemnél én megtorpantam a möbiusz kapcsán. Nagyon utálom, hogy bogarászni kell, hol van a következő szem, és az a hosszú kígyó csak tekeredik, csavarodik. Erre lehet megoldás ez a videó, amiben megmutaják azt a kezdést, amikor egyszerre keletkezik a kezdő láncszemsor és az első sor, ami kispálcákból áll. Így már talán könnyebb a folytatás. Persze feltéve, hogy nem zavaró a szélén a kispálcás sor.
http://www.youtube.com/watch?v=iIWXLSsYL7s&feature=related
Én már csináltam ilyen kezdősort, talán csak annyit lehet hozzáfűzni, hogy érdemesebb kisebb tűvel horgolni, mint a többi részt, mert meglehetősen rugalmas lesz.
Yoen, kár, hogy nem színes a kép, lehet, hogy csak neked tűnik tarkának! amikor a sajátjaimat horgoltam, éppen így éreztem: a zöld nagyon vad a kékkel, azóta meg az egyik kedvenc színpárom! na, ezt megint nem értem, miről beszéltek: ...rugalmas 200 szemes kezdés... :) szegény GumiPók, belátom, reménytelen vagyok, amint ezt kiderült a kötött mőbiusz kapcsán is. pedig akkor azt hittem, értem :) egyszer már tényleg belevágok, mert nem hagy nyugton a gondolat!
:D
Annás möbiuszát 200 láncszemmel kell kezdeni. De nekem az a legborzasztóbb rész, amikor a kis hülye szemekbe bele kell taláni, vigyázni, hogy közben a láncszemsor ne tekeredjen stb. A videó a kezdésre mutat egy másik módszert, amikor egyszerre horgolódik a láncszemsor és az első sor, ami kispálcákból áll. Ez némileg leegyszerűsíti a kezdést, a kispálcákba már egyszerűbb belebökni. Csak ennyi az egész. Ha valakinek nem okoz gondot a 200 láncszem, akkor maradhat úgy is az egész. Nekem probléma.
Közkívánatra: LÁSSUK A SZÍNEKET!!!
(bár én úgyis látom majd élőben - remélem)
Hű, amíg nem jártam erre, ti mennyien:) Köszönöm, ez igazán jólesik, de... Na jó, azért meggyőztetek, nagyon is:) Szóval, majd mutatom, ha be tudom cserkészni a fotósomat (Ádi?).
Remélem, egyszer olyan darabot is tudok készíteni, amelynek a színeivel maradéktalanul elégedett lehetek, de mivel most maradékokkal dolgozom... hát igen, vannak maradékok:)
MrsYarnart, a te kendőd csodaszép színű (és igazából minden darab, amit eddig láttam), a kék és a zöld együtt nekem is abszolút bejön, például olyan színekben, amit nálad láttam. Ezek viszont most nem összeillőek, de jó, tovább nem szapulom szegényeket, mert igazából örülök, hogy vannak, mert minden szem horgolását élvezem, ezt a fajtát tényleg tök jó csinálni!
Mellesleg, képzeljétek, tegnap Bori (5éves) is látta a készülő kendőt, és váltottunk pár szót ennek kapcsán. A végeredmény az lett, hogy szerinte egy nagyon öreg néninek, például a tolnai dédinek biztos jó lenne egy ilyen kendő:)))
GumiPók, köszönöm a linket, megnéztem, és ezért ismét találtam néhány szép dolgot, nemsokára azokkal is jövök.
Úgy látom, ez a bizonyos kétszáz szem nem túl barátságos dolog, és nemcsak engem nem szeret:) De majd megszelídítjük. A kezdéssel még mindig nem békültem ki, de nem adom ám fel:) A kötött kezdősor nem jött be. Utána dupla szállal próbálkoztam sima láncszemsorral, de az meg egyenesen ronda (bumfordi). És igen, én is utálok a kis hülye láncszemekkel bigyózni, mert azokat még csak meg sem lehet fogni rendesen (vagy az én ujjaim durvultak el?). Aztán következett a bemutató alapján történő próbálkozás, amiből kiderült, hogy ez a fonal azt sem szereti, viszont először vastagabbal próbálkoztam, és azzal meg nagyon bejött. Főleg arra jöttem rá, hogy például táska és nyúl (pl. Badar) elkezdésénél így teljesen jól megoldható eddigi nagy problémám, a kezdő sor elején keletkező, és számomra később is befoltozhatatlan LYUK. Nos, ilyen nem lesz többé, ezért dupla köszönet:)
Aki élőben is szeretné látni, jelentkezhet, Budapestről telekocsi-utakat szervezünk a bemutatóra :D A dátumot az elkészülés függvényében tesszük közzé:)Tehát mivel a felénél vagyok, remélem, Mm, előbb is látjuk egymást!
a telekocsi nem kerülhetne Szarvas felé...?
:) De, perszehogy! Mindenképp megoldjuk!
Megjegyzés küldése