Kíváncsiság

Borzasztó dolog kíváncsinak lenni, túl kíváncsinak meg még borzasztóbb... Ellenben van némi jó oldala is, miszerint ha a kíváncsiskodó kérdéseinkre választ kapunk, annak sok esetben még valamikor hasznát vehetjük - ha másképp nem is, például jó érzések formájában:)



Igen ám, de mi van akkor, ha olyan dolgokra vagyunk kíváncsiak, amit nem lehet megtudni csak úgy, egyszerűen, vagy éppenséggel nincs válasz? Mi van, ha a kíváncsiságunk teljesen öncélú és oktalan? Ez talán már az emberi gyarlóság kategóriájába tartozik, mindenesetre, rám (sajnos vagy nem sajnos) jellemző. A családunkban például én alkotom a példátlanul kíváncsi kategória egyetlen képviselőjét. A ki, mikor, miért, hogyan kérdések mellett a kedvencem, ami másoknak az idegeire megy a "honnan tudod". Valahogy nem esik le nekik, hogy ez egy teljesen ártatlan kérdés, amit csupán az információ eredeti származási helyének kiderítésére való szándék inspirál. Egyébként pedig rám abszolút az információszegénység a jellemző, mivel az élet úgynevezett "napi szintű tájékozottságot adó" eseményeit nem követem nyomon, általában mindenről le vagyok maradva, de csak azért, mert nem zavar. Ha kell, úgyis megtudom alapon. Viszont, hogy magamhoz hű legyek, bizonyos témákban kérdések tömkelegével árasztom el néha az áldozataimat. Azért ne gondoljatok ilyen agresszívnek, ez a kérdésdömping nálam inkább időszakos jellegű, és teljesen ártatlan és szelíd módon végbemenő dolog:)

Ez a mai eszmefuttatás azonban kicsit másfajta kíváncsiság kapcsán íródik. Van ugyanis a blogokon lehetőség arra, hogy az ember (de főképpen a kíváncsi ember) néha átböngéssze, kik is az olvasói. Már ha vannak. És mivel nekem vannak, vagyis hát Ti vagytok:) ... ezek után, ugye, nem csodálkoztok, még jó, hogy kíváncsi vagyok!

Tehát, az ember megnézi, kik és honnan érkeznek, mikor és miért, mi érdekli őket. Mint tudjuk, az is kiderül, ha esetleg olyan blogról érkezik az olvasó, ahonnan link mutat az oldalunkra, azt jelezve ezzel, hogy bizonyos bejegyzések stb. tartósabb érdeklődést váltottak ki bizonyos látogatókból. És van egy csomó város, jobb esetben csomó ország, ahonnan az olvasók érkeznek. Az érkezők közül is a legérdekesebbek számomra a visszatérő olvasók, akik megajándékoznak az érdeklődésükkel, vagyis kíváncsiak arra, mi minden történik itt nálunk, mi az, ami a számomra fontos a mindennapjainkból. 

Látva a városneveket, néha konkrétan tudom, melyik barátom látogat el hozzám például Törökbálintról, vagy nagy biztonsággal gondolom, ki jött Győrből vagy Szarvasról, esetleg Pécsről, ám Budapesttel már nehezebb dolgom van. Itt kicsit trükközni kell agyilag, és ha ügyes vagyok, és megmaradnak emlékezetemben  a jellemző paraméterek és ikontársulások, konkrétan tudom, mikor látogat el ide egy-egy közelebbi kedves ismerős. 

Létezik egy-két titokzatos hely, pontosabban három: Mountain View, Brüsszel és Gröningen. Három olyan város a nagyvilágban, amit hozzávetőleg el tudok helyezni a térképen nagyjából, innen érkeznek meg sokszor titokzatos látogatóim, magamban csak így nevezem őket:)

Volt alkalmam megfigyelni, hosszabb időn keresztül, és mivel nagyon örültem, mert tudtam, hogy ezekből a városokból biztosan egy és ugyanaz az olvasó jöhet csak, kicsit sem meglepő módon, borzasztóan kíváncsi lettem. 

Vajon hogyan jutottak el a blogomra? Miért érdemeltem ki a figyelmüket? Ráadásul mindhárman olvassák a többi blogomat is:))) Ez igazán jóleső és megtisztelő érzés! Kik lehetnek ők? Vajon ők is írnak blogot? Megismerhetem valaha őket? Hiszen ők engem már szerintem nagyon-nagyon jól ismernek... :)