 |
| Akár csak egy szép pillanat... |
"A tudat nyitottságának és végtelen terének felismerése a lét igaz természete. Ez a felismerés a bölcsesség, amelyet akadályoz a vágy, más néven a ragaszkodás.
A ragaszkodás megjelenhet függőségekben, legyen az függés drogoktól, alkoholtól, munkától, ételtől vagy videojátékoktól. Ragaszkodhatunk elképzelésekhez, világnézetekhez. Ragaszkodhatunk ahhoz, hogy nekünk van igazunk, de még ahhoz is, hogy nincs. Függőségeinkkel izgalmat vagy szórakozást kereshetünk, azt várva tőlük, hogy elsimítják aggodalmainkat. Azonosulásunk bizonyos eszmékkel vagy tevékenységekkel, növeli önbecsülésünket. Próbáljuk teletömni a tapasztalt fájdalmas ürességet, mivel soha nem tanultuk meg felismerni az üresség pozitív jelentőségét, létünk, lényünk hatalmas terét.
Akkor is ragaszkodás jelenik meg, mikor megpróbálunk hozzátapadni egy szép tapasztalathoz vagy szent pillanathoz. A tanítások szerint a fehér felhők ugyanúgy eltakarják a napot, mint a feketék. Akár közönséges kővel, akár aranyjogarral vernek fejbe, az eredmény ugyanaz: fájdalom. Így tehát szeretnénk meghaladni a ragaszkodás fájdalmát.
Nem tudjuk elengedni összes ragaszkodásunkat, csak majd ha elértük a teljes megvilágosodást. Ám képesek vagyunk elengedni nagyon sokat ebből, hogy életünk teljesebb és jobb legyen. Egészen minimumra csökkenthetjük a ragaszkodás okozta a fájdalmas tapasztalatokat. Ez a fájdalom akkor igazán nyilvánvaló, mikor szeretetkapcsolatban állunk valakivel, és a ragaszkodás gyönyörűségét akarjuk érezni és nem a ragaszkodás fájdalmát. Abban a pillanatban, mikor átlépjük az örömteli közelség határvonalát és a kényelmetlen függőség területére érünk, fájdalmat érzünk.."
(Tenzin Wangyal Rinpocse)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése