Retrosapi 0922 |
Ha régi, egyenként borzasztó színű és fogású fonalak egymás mellé kerülnek, még akár valami csoda is kikerekedhet belőlük:)
Amidőn a fonalas láda mélyéről előkerült szörnyedvényeknek első látásra már éppen a jótékony célra való felajánlását fontolgattam, hirtelen kipattant a szikra! Ráadásul, valamiért szimpatikussá váltak a vékonyabb típusú fonalak egy ideje, úgyhogy gyorsan nekiugrottam, persze minden mást jól félretéve, egy amolyan ősz eleji kis sapkának. Szintidő: két nap, és ez nálam szuper teljesítmény:)
Amidőn a fonalas láda mélyéről előkerült szörnyedvényeknek első látásra már éppen a jótékony célra való felajánlását fontolgattam, hirtelen kipattant a szikra! Ráadásul, valamiért szimpatikussá váltak a vékonyabb típusú fonalak egy ideje, úgyhogy gyorsan nekiugrottam, persze minden mást jól félretéve, egy amolyan ősz eleji kis sapkának. Szintidő: két nap, és ez nálam szuper teljesítmény:)
A színek keltette vibráló hatás még az anyagösszetétel feletti aggodalmakat is elhomályosította, és külön öröm, hogy a már rég kipróbálni készült rácsos minta is illik a formációba. Igaz, abból takarót szerettem volna, sőt, szeretnék, de most legalább megtapasztalhattam, hogy azért nem egy pihentető minta, úgyhogy gyakorlatozásnak éppen elég is volt az a három sor:)
A másik biztató dolog, hogy egynémely horgolási tapasztalatokkal a tarsolyomban, teljesen saját kútfőből táplálkozik az alkotás. És ez azért nagy dolog, mert tudvalevőleg, nem vagyok egy dizájner:) Ehhez képest, egészen meg vagyok elégedve, ami azért nem egy megszokott dolog nálam:)
Arra is ráébredtem a múltkoriban, hogy a soronkénti 2, majd 3, majd 4... stb. szemenkénti szaporítás nem egy ördöngösség (értsd: számolni kell), csupáncsak azt kell figyelni, hogy az előző sorban hol volt a szaporítás, és azokban a szemekben kell szaporítani, ahol az előző sorban is szaporítottam. Tehát néha rá kell nézni a sorok tövére is, nemcsak oda, ahová böködöm a tűmet:)
Amilyen egyszerű, annyira nem gondoltam volta, ráadásul még soha sehol nem is olvastam erről, pedig evidencia. Talán belegondolni is elég lett volna, de hát ezt sem tettem, és lám, nem is baj:)
Végül, de nem utolsó sorban pedig megemlítem a silt és a fülvédő szerepre szánt rész kialakításának újszerűségét, amennyiben rövid és egyráhajtásos pálcák megfelelő variálásával, egybehorgolva készültek, ráadásul próbaalany elérésének hiányában, csak úgy saccperkábé, érzésre. De bejött:) A "füle" éppen jó helyen van, és a silt is pont megfelelő nagyságú lett.
A világoskék fonalam az utolsó sor utolsó pálcájánál fogyott el, a sötétebb pedig pomponhoz már nem lett volna elég, így valami -szerűséget próbáltam összehozni helyette. Valaki nagyon kiszámolta ezt a fonal-dolgot:) (Nem én voltam!)
És most lássuk a számokat (mert azért azok is vannak)... Sok szeretettel írom ezt mindazoknak, akik egyszer majd az én helyemben lesznek, horgolás szempontjából kezdőként, és nagyon nagy szükségük lesz egy hozzávetőleg használható leírásra a sapkahorgolási tanulmányaikban való előremenetelhez.
Ilyen leírást úgysem nagyon találni máshol - avagy: bal agyféltekések azonnal hagyják abba az olvasást, jobb agyféltekések viszont bátran folytathatják, számukra talán hasznos is lehet:)
Először 4 láncszemmel készített gyűrűbe 12 hamispálcát horgoltam.
Soronként szaporítottam, az első sorban minden szembe, aztán minden másodikba, aztán harmadikba... stb., és ez így ment tíz soron keresztül. Megjegyzem, a végeredményt nem számoltam meg, amikor úgy láttam, talán most már elég lesz, nem szaporítottam tovább, hanem készítettem még 3 sort egyráhajtásos pálcákkal.
A fogyasztást a kezdő sorban 7 szemben határoztam meg a magam számára, mert úgy rémlett, mintha valahol egyszer ezt olvastam volna. Próba-szerencse alapon megpróbáltam, bár nem szívesen bontottam volna ezt a fonalat - és bejött!
Tehát, három sorban fogyasztottam, először 7, aztán 6, végül 5 szemenként. (Azt hiszem - itt sem számoltam, hanem mindig az előző sor fogyasztott szeme előtti és utáni szemet horgoltam össze.) És a lényeg: itt rövidpálcákkal dolgoztam. (Ki tudja, miért?)
Miután ez megvolt, számolásra adtam a fejem, de épp jókor, mert itt jól kitaláltam, hogy 84 szemet hozzávetőleg el lehet osztani hárommal, hogy a "rácsos" minta nagyjából sikerüljön.
A mintát meg is elégeltem három sor után, ez úgyis egy ilyen háromsoronkénti váltásos minta, ezért itt kipróbáltam, milyen lesz az, ha csak a szemek hátsó felébe öltök. A képen nem nagyon látszik, de ad egy finom "keretet" a felső résznek. Egy sort készítettem egyráhajtásos pálcákkal, aztán gondoltam, most már a végének kellene közeledni, nehogy aztán elméretezzem a dolgokat...
Hát, ezt viszont meg sem kísérlem leírni, mert teljesen érzésből jött, úgyhogy mindenkinek csak azt tudom tanácsolni, hogy kísérletezzetek bátran - néha bontás nélkül is egész jól összejön, amit megálmodunk:)
A másik biztató dolog, hogy egynémely horgolási tapasztalatokkal a tarsolyomban, teljesen saját kútfőből táplálkozik az alkotás. És ez azért nagy dolog, mert tudvalevőleg, nem vagyok egy dizájner:) Ehhez képest, egészen meg vagyok elégedve, ami azért nem egy megszokott dolog nálam:)
Arra is ráébredtem a múltkoriban, hogy a soronkénti 2, majd 3, majd 4... stb. szemenkénti szaporítás nem egy ördöngösség (értsd: számolni kell), csupáncsak azt kell figyelni, hogy az előző sorban hol volt a szaporítás, és azokban a szemekben kell szaporítani, ahol az előző sorban is szaporítottam. Tehát néha rá kell nézni a sorok tövére is, nemcsak oda, ahová böködöm a tűmet:)
Amilyen egyszerű, annyira nem gondoltam volta, ráadásul még soha sehol nem is olvastam erről, pedig evidencia. Talán belegondolni is elég lett volna, de hát ezt sem tettem, és lám, nem is baj:)
Végül, de nem utolsó sorban pedig megemlítem a silt és a fülvédő szerepre szánt rész kialakításának újszerűségét, amennyiben rövid és egyráhajtásos pálcák megfelelő variálásával, egybehorgolva készültek, ráadásul próbaalany elérésének hiányában, csak úgy saccperkábé, érzésre. De bejött:) A "füle" éppen jó helyen van, és a silt is pont megfelelő nagyságú lett.
A világoskék fonalam az utolsó sor utolsó pálcájánál fogyott el, a sötétebb pedig pomponhoz már nem lett volna elég, így valami -szerűséget próbáltam összehozni helyette. Valaki nagyon kiszámolta ezt a fonal-dolgot:) (Nem én voltam!)
És most lássuk a számokat (mert azért azok is vannak)... Sok szeretettel írom ezt mindazoknak, akik egyszer majd az én helyemben lesznek, horgolás szempontjából kezdőként, és nagyon nagy szükségük lesz egy hozzávetőleg használható leírásra a sapkahorgolási tanulmányaikban való előremenetelhez.
Ilyen leírást úgysem nagyon találni máshol - avagy: bal agyféltekések azonnal hagyják abba az olvasást, jobb agyféltekések viszont bátran folytathatják, számukra talán hasznos is lehet:)
Először 4 láncszemmel készített gyűrűbe 12 hamispálcát horgoltam.
Soronként szaporítottam, az első sorban minden szembe, aztán minden másodikba, aztán harmadikba... stb., és ez így ment tíz soron keresztül. Megjegyzem, a végeredményt nem számoltam meg, amikor úgy láttam, talán most már elég lesz, nem szaporítottam tovább, hanem készítettem még 3 sort egyráhajtásos pálcákkal.
A fogyasztást a kezdő sorban 7 szemben határoztam meg a magam számára, mert úgy rémlett, mintha valahol egyszer ezt olvastam volna. Próba-szerencse alapon megpróbáltam, bár nem szívesen bontottam volna ezt a fonalat - és bejött!
Tehát, három sorban fogyasztottam, először 7, aztán 6, végül 5 szemenként. (Azt hiszem - itt sem számoltam, hanem mindig az előző sor fogyasztott szeme előtti és utáni szemet horgoltam össze.) És a lényeg: itt rövidpálcákkal dolgoztam. (Ki tudja, miért?)
Miután ez megvolt, számolásra adtam a fejem, de épp jókor, mert itt jól kitaláltam, hogy 84 szemet hozzávetőleg el lehet osztani hárommal, hogy a "rácsos" minta nagyjából sikerüljön.
A mintát meg is elégeltem három sor után, ez úgyis egy ilyen háromsoronkénti váltásos minta, ezért itt kipróbáltam, milyen lesz az, ha csak a szemek hátsó felébe öltök. A képen nem nagyon látszik, de ad egy finom "keretet" a felső résznek. Egy sort készítettem egyráhajtásos pálcákkal, aztán gondoltam, most már a végének kellene közeledni, nehogy aztán elméretezzem a dolgokat...
Hát, ezt viszont meg sem kísérlem leírni, mert teljesen érzésből jött, úgyhogy mindenkinek csak azt tudom tanácsolni, hogy kísérletezzetek bátran - néha bontás nélkül is egész jól összejön, amit megálmodunk:)
A fotóalany nem könnyítette meg a paparazziskodást... Viszont a színek abszolút jól állnak neki. |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése