A világ legszigorúbb szülői

Egy jelenet a filmből

Csoda történt, tévét nézek. Egy véletlen folytán találtam rá erre a műsorra a Spektrum csatornán, és a lehetőségeim kihasználásával, érdeklődéssel követem nyomon a sorozat részeit napról napra. Kutatom a titkot...

Hogy lehetséges az, hogy az egész világra dühös, önmagukkal is harcban álló, kritikán aluli viselkedésű kamaszok egy számukra minden szempontból teljesen idegen világban, az otthonuktól sokszor sok ezer kilométeres távolságban, az ott töltött közel egy hét alatt egészen megváltoznak. Vajon mi a titka a világ legszigorúbb szülőinek?

Amikor én kerültem hasonló szituációba, mit csináltam rosszul? Mit kellett volna másképp? Miért nem volt "elég" az őszinte szeretet? Kevés voltam egy dühös, összezavarodott kamasznak. Azt hiszem, nem voltam kompetens. Nem volt együttműködő háttér, nem volt egy kerek család, akik a bázist adták volna. Így beletört a bicskám.

Ezek a gyerekek, akiket a műsorban láthatunk, elsőre elég rémisztő benyomást tesznek a nézőre. Drogos, alkoholista, nemi identitásukat kereső, a szabályokat és a családot, a szülői "tekintélyt" teljesen figyelmen kívül hagyó botladozók. A szüleik pedig tehetetlenek, és szinte bénultan nézik a gyerekeik önrombolását. Pedig ez az egész, mint minden, bizonyára a gyökereknél kezdődik. Aki elrontotta, ott rontott el valamit. Az, hogy egy fiú vagy egy lány esetleg csak tizenhárom-tizennégy évesen változik meg ennyire, csupán a jégjegy csúcsa. De mint a filmből kiderül, még ebben a helyzetben is van remény. 

A világ legszigorúbb szülői egészen különböző helyeken laknak. Egészen különböző kultúrákban és körülmények között. Valami mégis megegyezik bennük, van egy közös pont. Eddig kivétel nélkül, mindegyik családnak sikerült a hozzá került két tinit rádöbbentenie valami nagyon fontos dologra a saját életével kapcsolatban. 

Elgondolkodtam rajta, a műsor készítői vajon hogyan passzintották össze a szülőket és a hozzájuk kerülő gyerekeket? A válogatás folyamán vajon pszichológusok és mindenféle szakemberek elemzéseit követően végezték ezt, vagy az egész amolyan spontán módon történt? Érdekes lenne ezt megtudni.

És mi is történik valójában? Az eddig látott részekből próbáltam valami általánosan használható szabályt leszűrni, a közös jellemzőket egy csokorba foglalni. 

Először is, világ legszigorúbb szülői a gyerekeik számára egy tökéletesen biztos világnézeti és erkölcsi alapot adnak az életükkel, a viselkedésükkel és a nevelési elveikkel és gyakorlatukkal. Mindenekfelett áll a szülők tisztelete, és a tisztelet jegyében a felnőttek által elvárt értékrend betartása. Ha ebben valami "hiba" történne, a következmény is meglesz. Természetesen, adott családban nevelkedő gyerekeket is megdöbbenti az angol fiatalok viselkedése, így a gyerekek saját kortársaiktól kapnak visszajelzést, otthon és iskolában egyaránt. Előfordult, hogy az egyik fiatalnak a gyerekektől kellett bocsánatot kérnie az anyával való minősíthetetlen viselkedése miatt. Egészen megdöbbentő a filmben látni, hogy ezekre az emberekre milyen hatással van ez a deviáns viselkedés, sokan elképzelni sem tudnának ilyesmit. És ez alól senki sem kivétel: szülők, gyerekek, tanárok, diákok egyaránt hasonlóan reagálnak.

A világ legszigorúbb szülői valóban szigorúak. A szabályaikat minden esetben el kell fogadni, még ha először értelmetlennek tűnnek is. Később aztán elkövetkezik a belátás, a bocsánatkérés, ami sokszor a legnehezebb a fiatalok számára, hiszen a legtöbben közülük itt és most tesznek ilyent először életükben. 

Ezek a gyerekek egyedül önmagukkal vannak elfoglalva, a világ többi része, a többi ember igazából nem is létezik a számukra. A konfliktusok elől elmenekülnek (szó szerint elfutnak), óvódás gyerekek szintjén jellemző dacreakciókkal reagálnak helyzetekre. Vajon hogyan jutnak el idáig? A lányoknak - de sokszor a fiúk számára is - az öltözködés, a smink a fontos. Csak külsőségek segítségével találják meg önmagukat, s ha ezek hiányoznak, összeomlanak. Csak drogok, alkohol hatása alatt képesek jól érezni magukat...
Beteg anyák fiai durván beszélnek az anyjukkal, otthon a kisujjukat sem mozdítják, hogy esetleg segítsenek valamit, sőt, a kérésekre csak tiszteletlenség a válasz. Az egyik fiú a mosogatást "vállalta" otthon, de csak akkor, ha az anyja kifizette (pénzzel). A lányok között volt olyan, aki tizenhét évesen már egy kilenc hónapos babát hagyott otthon az utazása idejére. Ez a lány persze, kimaradt az iskolából, segélyből élt, és abból is a legfontosabb az volt a számára, hogy a péntek esti bulikra jusson a heti apanázsból.

Az áttörés körülbelül a családnál töltött hét közepén következik be. Az iskolából is sokszor kimaradt fiataloknak itt iskolába kell járniuk, a szabályokat ott is betartaniuk, és hozni a család gyermekeitől a szülők által elvárt teljesítményt. Másokat farmra visznek, vagy önkéntesként különböző helyekre, hogy megtapasztalhassák a saját elvégzett munkájuk örömét, a másoknak való segítést, a hasznosságot, illetve hogy rádöbbenjenek, milyen különböző helyzetekben élnek emberek, és a velük történtek ellenére is hogyan tudnak viszonyulni a világ dolgaihoz. Az angol fiatalok számára szó szerint kitárul a világ. Körülbelül ekkor érkezik meg egy otthoni levél, ami még inkább segít abban, hogy elgondolkodjanak, és ráébredjenek az addigi önző viselkedésükre és a számukra fontos dolgokra. Sokszor ilyenkor még a fiúk is sírnak, elönti őket a szégyen, és a lekiismeret-furdalás is megteszi a kellő hatást. Ekkor már képesek az őket körülvevő felnőttek előtt is megnyílni, és felismerik a valóságot.

Idegenbeli "szüleiket" elfogadják, tisztelni kezdik őket és a szabályaikat, és ennek megfelelően is viselkednek. Igazából, megszeretik ezeket a felnőtteket, mert felismerik, mennyi mindent kaptak tőlük azzal, hogy befogadták őket. Számomra szinte csoda volt látni, megfigyelni, ahogy ezek a gyerekek az egy hét alatt gyökeres változáson mennek át, szó szerint felnőnek. Nemcsak a viselkedésük változik meg, hanem a külsejük, testtartásuk, az egész személyiségük, szinte fogni lehet a belőlük áradó érettséget - a kiindulási állapotokhoz képest legalábbis.

Hát, nem tudom, azt hiszem, konkrét mondatokkal mégsem vagyok képes megfogalmazni egy általános tapasztalatot. Ez nagyon nehéz, a varázslatot nem tudom megragadni. Vajon honnan van ezeknek a családoknak elég erejük, hogy egy (két) teljesen idegen és várhatóan "nehéz" viselkedésű kamaszt vállaljanak, hogy elébe álljanak a velük várható konfliktusoknak és embert próbáló helyzeteknek? Hogy elviseljék a durvaságukat, az öntörvényű és tiszteletlen viselkedésüket, és honnan a bizalom irántuk, hogy ez alatt a néhány nap alatt valóban meg fognak változni? Honnan az erő a megbocsájtásokhoz és az újrakezdésekhez?

Ez az, amit csak érezni lehet, de nincsenek rá szavak...

A világ legszigorúbb szülői - letöltés, 1. évad