 |
| The House of the Rising Sun |
Gitártanulmányaim hajnalának egyik fő darabja volt ez a dallam. A futamokon kiválóan tudtam gyakorlatoztatni az ujjaimat. Azon kívül az eredeti egyáltalán nem tetszett, vagy úgy is mondhatnám, távol állt tőlem. Úgyhogy a gyakorlatok élvezetesebbé tétele érdekében a "hadd repüljön tovább" soráról elhíresült szörnyedvény szövegével ordítoztuk...
a húgommal és az öcsémmel, akiket jól rá lehetett venni a hülyeségre, akkor még falkavezérként, és persze szigorúan és csakis a szülők távollétében.
Ma már kicsit át tudom érezni, miért nem esik jól esetleg egy anyának, ha a tinédzser gyermeke a kisebbek kórusával megerősítve (maximum hangerőn) "énekli", hogy "repült felém anyám, és én kinyitottam az ablakot, hadd repüljön tovább..." Akkor persze, pusztán anyukám humorérzékbeli hiányosságának fogtam fel, hogy az otthoni előadását "betiltotta", ami végül is bocsánatos bűn, és nekünk együtt kellett élnünk vele, ha időközönként megnyilvánult.
a húgommal és az öcsémmel, akiket jól rá lehetett venni a hülyeségre, akkor még falkavezérként, és persze szigorúan és csakis a szülők távollétében.
Ma már kicsit át tudom érezni, miért nem esik jól esetleg egy anyának, ha a tinédzser gyermeke a kisebbek kórusával megerősítve (maximum hangerőn) "énekli", hogy "repült felém anyám, és én kinyitottam az ablakot, hadd repüljön tovább..." Akkor persze, pusztán anyukám humorérzékbeli hiányosságának fogtam fel, hogy az otthoni előadását "betiltotta", ami végül is bocsánatos bűn, és nekünk együtt kellett élnünk vele, ha időközönként megnyilvánult.
Most viszont eljött az idő, hogy a szívembe lopja magát ez a zene is. Talán túl kell lenni hozzá egy bizonyos valahányadik ikszen? Talán nekem igen. Természetesen véletlenül találtam rá és hallgattam meg. Tetszett. Aztán ott van kedvenc kopasz énekesnőm előadásában is, ezt nem hagyhattam ki. Bár amikor a kínálati listán megpillantottam, az első gondolatom az volt, hogy hűha... Mégis meghallgattam, és érdemes volt. Ez a hang engem valamiért teljesen elvarázsol. Ráadásul kontrasztnak is abszolút ideillik...
There is a house in New Orleans
They call the Rising Sun
And it's been the ruin of many a poor boy
And God I know I'm one
My mother was a tailor
She sewed my new blue jeans
My father was a gamblin' man
Down in New Orleans
Now the only thing a gambler needs
Is a suitcase and trunk
And the only time he's satisfied
Is when he's on a drunk
Oh mother tell your children
Not to do what I have done
Spend your lives in sin and misery
In the House of the Rising Sun
Well, I got one foot on the platform
The other foot on the train
I'm goin' back to New Orleans
To wear that ball and chain
Well, there is a house in New Orleans
They call the Rising Sun
And it's been the ruin of many a poor boy
And God I know I'm one
4 megjegyzés:
mindig is szerettem ezt a zenét. sinead pedig az egyik nagy kedvencem. a repülős verziót viszont még nem ismerem :)
Tényleg? :) igazából a Füstbe ment terv c. vers szövegét húzták rá a dallamra, és nagyon jól is passzol, a végén egy kis átalakítással, ami ugye, mind a költő, mind az anyák (akik személyeskedésnek veszik, teljesen helytelen módon) megcsúfolása egy kicsit. De ezek figyelmen kívül hagyásával egy bizonyos életszakaszában az embernek, maximális élvezet volt:)
tényleg passzol. azért maradnék az eredetinél. és s.o'c. is milyen jó. na persze :)
igen, s.o'c. - ez tetszett, jó kis rejtvényt adtál föl:) vagy csak fáradt voltam, de telt egy pár pillanatba, míg rájöttem, mi is. Szóval, igen, abszolút! Ráadásul a következő szám, amit ennek a végén kiad, az örök kedvencem. Egyszer már fel is raktam ide, de úgy látszik, "valaki" tudja, mit jelent nekem.
Megjegyzés küldése