Sütéspróba

Maximális ínycsiklandozás:)

Zsanuária blogjában akadtam rá erre a finomságra (Meggyes süti délutánra), és ma jött el az idő a kipróbálásra, amolyan délutáni és munka utáni felfrissülés gyanánt.

A recepttel már régóta szemezgettem, ráadásul Ádinál a meggy abszolút első helyen áll, így joggal remélhettem, hogy ezúttal egy falatnál többre jutunk a megkóstolásban, mert bár az elkészítésben szeret közreműködni, miután a sütőből kivettem, eddig bármi is volt az, közölte, hogy ezt ő nem szereti, vagy jobb esetben annyit, hogy majd inkább később... (Ezért úgy döntöttem, minden hozzávalóból csak a felét veszem, hátha rám marad az egész tepsivel.)

Jól elterveztem, hogy amíg én a konyhában tüsténkedek, a fiatalember majd a kézművesség rejtelmeibe veti bele magát jól... 

A kreatív anya:) De persze, Őádisága másként gondolta, még jó, hogy a keverőgép kezelése szimpatikusabb a számára minden másnál aktuálisan. 

Az előkészületek közepette először is meg kellett kóstolnia a meggyet, körülbelül a fél üveggel, úgyhogy már ezért is megérte belekezdeni:) Aztán jött a mérés és a keverés, meg a bödös szagok... Azt hiszem, végleg kiderült, hogy cukrász már nem lesz. Mert ugye, aki befogott orral áll oda tálak fölé... De azért hősiesen helyt állt, még ha a tepsi kivajazásának nemes feladatát szívesen át is engedte nekem.

Nos, a megkóstolás... Kivételesen elég elégedett vagyok, vagyis nekem ízlik, úgyhogy itt is köszönöm, Anikó! Ami pedig Ádit illeti... Az eddig eltelt két óra alatt leharapott egy meggyes falatot, miután a meggy nélküli részekkel kapcsolatban megállapította, hogy azokból nem kér. És a meggyesből mikor kérsz, kérdeztem reménykedve. Hááááát... egy kicsit később, anya. Na tessék!

De én azért továbbra is reménykedem.