 |
| Szép a huszár, ha fölül a lovára... |
Március tizenötödike. Még ilyen képet sem tudtam készíteni, mert sajnos, rosszkor voltunk rossz helyen. Ugyanis, mint másnap kiderült, az igazi huszárfelvonulás egészen más cím alatt, időpontban és helyen volt. Pedig Ádi nagyon várta a huszárokat...
Napok óta készült rá. Azt hitte (de valahogy én is, mivel ilyen rendezvényen még nem voltam), hogy a huszárfelvonulás valami olyasmi, ahol lovagló huszárokat lehet látni, de legalább egy csapatra valót, illetve ő még szívesen vette volna, ha a kardjukat is feltartják és villogtatják, és esetleg a fényes pengén megcsillan egy kicsit a napfény. (Ugyanis napfény az pont volt.) És az egyik huszár tartja a márciusi szélben lobogó magyar zászlót. De zászló az meg pont nem volt.
Ezen kívül szerette volna, ha a huszárok egyszer csak vágtára fogják a lovaikat, és egy "Támadáááás! Magyarok, előre!" felkiáltás kíséretében támadásba lendülnek, például az orosz csapatok ellen...
(A történelmi ismeretei még nem annyira pontosak, de a helyesbítés már megtörtént:)
 |
| Huszáros emlék |
Nos, ehhez képest mi sajnos csak a meghirdetett "Lovas huszárfelvonulás" c. rendezvényre kíváncsi, elég tetemes tömeget láttuk, két lovat, akik közül az egyik a megvaduláshoz közeli állapotban volt már, s a lovasa meglehetősen nehezen tudta féken tartani. A majdnem megvadult lóval a huszár körbe-körbe vágtázott egy füves területen, míg a másikon körbe-körbe lovagoltattak néhány vélhetőleg ismerős gyereket, mivel jelentkező elég sok lett volna, no meg az ilyenkor szokásos tolongás sem maradt el.
Még jó, hogy Ádi csak a huszárokra kíváncsi, lovon és ló nélkül egyaránt, a lovak nem annyira állnak hozzá közel... Szerinte kicsit "bödös", úgyhogy nem kellett túl közel menni hozzájuk.
Azért egy ifjú huszárt sikerült egy nem túl szerencsés kép erejéig megnyernünk az ügyünknek, de legalább megvan a huszáros emlékünk:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése