2011. március 13., vasárnap

Cím nélkül

Olvasok és figyelem,
hogy hat a vers a fiamra:
„Bóbita, bóbita játszik,
szárnyat igéz a malacra"

„Szép ez a vers apu.
Mégis - kérdezi ő, tele daccal - ,
mért csak a Bóbita játszik
folyton a Géza malaccal?"

(Ranschburg Jenő: Félreértés)


Mert szeretem az írásait...







"Szülőnek mindenki olyan ember,
amilyen ő maga..."

Nincsenek megjegyzések: