Ellopott idők

Idő hiányában - de annál nagyobb lendülettel (el-elcsent tízperceimben, reggeli, ebéd és vacsora közben [helyett] és egy-két éjjeli túlórával) végre elkészült a nagy mű.

Első lévén horgolt alkotásaim sorában, igencsak megszenvedte szegény fonalam a sok-sok visszabontást és próbálgatást...

Bár eddig nem volt jellemző rám, hogy visszabontottam volna (kötést), örömmel állapítom meg, hogy a horgolásban ez egészen más dolog. Valahogy nem érzem úgy, hogy feleslegesen dolgoztam, ha bontani kell is, de aztán lehet, hogy ez nem is a technika miatt van, csak én változtam. És persze, hozzám igazodik a választott technika, vagyis: a horgolás meg én - egymásra találtunk:)

 Azért a művel van néhány bajom, hátul, ahol kicsit kaotikus a helyzet, nem is fényképeztem, sőt...
Problémás részek a következők:

• Főként néhány elvarrás és a modell feje hiányzik, de ezt később mindenképpen képekkel is pótolom.
• Abban sem vagyok biztos, hogy így kellene-e kinéznie, mivel kicsit torznak tűnik, mindenesetre azért fejen jobban mutat.
• És bár a kapott mintának nagy hasznát vettem, alapvetően kénytelen voltam eltérni tőle a sok-sok próbálgatás közepette, mivel alapfeltétel volt, hogy fülre lehessen húzni.
• A virág méretét tekintve, még egy döntés függvénye a csere valami szerényebb típusra, illetve a megajándékozandó unokahúg véleménye lesz mérvadó...

Majdnem majdnem készen...