tag:blogger.com,1999:blog-4483722900593473956.post7610978742418178184..comments2023-07-03T15:38:34.181+02:00Comments on Napjainkból...: Egy különleges nap különleges éjszakájayoenhttp://www.blogger.com/profile/16187911398786214399noreply@blogger.comBlogger3125tag:blogger.com,1999:blog-4483722900593473956.post-80121105933965661222012-02-01T15:44:39.248+01:002012-02-01T15:44:39.248+01:00Kedves Anikó, Sziszifusz, örülök, hogy erre jártat...Kedves Anikó, Sziszifusz, örülök, hogy erre jártatok! <br />Igen, gyereknek lenni is más volt, a szüleink korosztálya már nem biztos, hogy ilyen felhőtlenül érezte magát. Mi akkor ezekről a dolgokról nem sokat tudhattunk. De minden korszaknak vannak jó és rossz oldalai is. Mindenesetre, ezt a létbizonytalanságot megélni, ami most van, igazi lelkierő-növelő helyzet... Mi is átéltünk nehéz időszakokat, de azt is elmondhatom, hogy csupa jó emberrel vagyok körülvéve, és eddig még mindig megjött a segítség:)yoenhttps://www.blogger.com/profile/16187911398786214399noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-4483722900593473956.post-11347719668597566012012-02-01T13:45:48.336+01:002012-02-01T13:45:48.336+01:00Nincsenek véletlenek. Most kerestem valamit a csíp...Nincsenek véletlenek. Most kerestem valamit a csípőkopásomra, és ezt az írást így találtam. Pont hasonló korosztályba tartozhatunk, mert én is így emlékszem a gyerekkoromra, meg a korcsolyázós időszakomra. Ha nagyon ritkán meghallom a műjégpályán sokat hallott Zalatnay, Koncz Zsuzsa, Illés, Omega és az akkori menő slágereket, kicsit összeszorul a szívem. Pedig én akkoriban kissé depresszióra hajlamos tini voltam, de egyetértek veled, hogy nyugodtabb gyerekkorunk volt, mint a mostaniaknak, de lehet, hogy a távolság is szépíti a múltat.Katihttps://www.blogger.com/profile/03395843165980738085noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-4483722900593473956.post-35865953099093032612012-02-01T11:11:47.693+01:002012-02-01T11:11:47.693+01:00Én a 60-as években voltam tini, de ugyanilyen érzé...Én a 60-as években voltam tini, de ugyanilyen érzéseim voltak, mint neked, béke, nyugalom, hétfőnként nincs TV adás, sőt eleinte pénteken se volt, aztán egy idő elteltével pénteken is lett, aminek örültünk de csak 1 csatorna volt, viszont az antennát dobálni kellett a szobában, hogy jobb legyen a kép. <br />A lényeg, hogy mindenki biztonságban érezte magát, a szüleimnek volt állása, mi a tesómmal iskolába jártunk, szegényesen éltünk, de a legszükségesebbek megvoltak.<br />Nem emlékszem semmi olyanra, hogy azon reszketett volna bárki, hogy a rezsit ki tudja-e fizetni. Mindenki dolgozott és ki tudta fizetni.<br />Valamelyik karácsonyra, lehettem 12 éves, a húgom meg 10, korcsolyát kaptunk, felcsatolósat, korcsolyacipővel és jó meleg mackóruhával, hétvégén vittek ki minket a műjégpályára a Városligeti tó felét fagyasztották le, isteni jégpálya volt, szólt a zene, körbe-körbe lehetett siklani, korcsolyázni, középen elkerített rész volt a profiknak, akik tudtak forogni-pörögni,kicsit ugrani is. Tátott szájjal néztük őket.<br />Eleinte mennyit estem míg megtanultam, de aztán évekig kijártam, még középiskolás koromban is. Azóta sem volt korcsolya a lábamon.<br />Boldog, nyugodt, igazi gyerekkorom volt:-)))) /Mondhat bármelyik politikus bármit a Kádár rendszerről/Anikóhttps://www.blogger.com/profile/17861585205825003082noreply@blogger.com